Oldal 128 [128]
126 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE
— Nehéz elképzelni is.
- Szinte mezítláb, rendes ruha nélkül, semmi normális étel nem volt.
Földházakban laktak.
Volt valaki, aki segített nekik?
- Nem, senki! Később aztán ez... saját maguk...
— A falvak, amiket akkor alapítottak, a falvak, amiket itt a Narümi Ha¬
tárterületen létrehoztak, általában arról a járásról lettek elnevezve, ahonnan
kitelepítették őket. Minket a Boriszovkai járásból telepítettek ki, és a falut
is Boriszovkának nevezték.
- Ezt már mondtad. Ezt már elmondtad!
— Ja...
— Szóval eleinte földházakban laktak?
- Nem, eleinte sátrat, szárnyékot csináltak. Nyáron faágakat törtek,
jegenyefenyőt, mindent. Hogy az eső ne áztassa őket. Aztán vájtak földhá¬
zakat. A földbe, hogy melegebb legyen télire. Ott valami kemencefélét is
csináltak agyagból, hogy valahogy fűteni tudjanak. És amikor már régebb
óta voltak itt, és a férfiak is megjelentek, igen férfiak is voltak, akkor
kezdtek el gerendának valót vágni. Előre kivágták őket, és házat építettek.
Aztán azoknak segítettek, akiknek a családjában nem volt férfi. Nekik is
segítettek, hogy élni tudjanak." És lassan berendezkedtek.
- Öket ugyancsak a szüleikkel telepítették ki?
- Igen. Őket is a szüleikkel, de az apját szintén bebörtönözték. Letar¬
tóztatták, és agyonlőtték Kolpasevóban.
- Ugyanakkor?
- Igen, ugyanazokban az években. És utána őt is rehabilitálták. És így
éltek, igen nehezen. Az anyja is meghalt, alig volt 43 éves, az anyai nagya¬
nyám. És akkor ők így magukra maradtak.
— És mit dolgozott?
- Ő? Ő sem tanult. Mesélj csak a mmamáról! Hogy ő mit dolgozott. Veled
dolgozott a szövetkezetben?
— Igen.
- Mesélj egy kicsit a mamáról.
355 Csak annak köszönhetően éltünk túl, hogy anyánk mindent beosztott. Bárhogy sírtunk
is, mindennap bögrével kimért annyi lisztet, ami éppen elég volt a következő élelmisze¬
rosztásig. Vizet forralt, megsózta, elkeverte, és azt ettük kanállal. Kenyerünk nem volt.
Az emberek egy hét alatt megették a fejadagjukat, és aztán felpuffadtak, járni is alig
tudtak. És meghaltak. Sírt 25-30 embernek csináltak közösen, elvitték oda a holttestet,
de elkísérni a halottakat senki nem tudta: nem volt rá erejük." Idézet a vele készült rövid
interjúból, Tomszkaja Nyelft, 2003. július 12. 8. o.
356 Más családokban voltak férfiak is, akik kunyhókat kezdtek építeni. Minket, hatunkat
azonban az édesanyám ágyneművel takart le a vérszívó rovarok ellen, aztán font egy
szárnyékot ágakból, mint egy nagy kosarat. Ebben éltünk aztán egészen novemberig.
Októberben, amikor már leesett a hó, a fivéreim, Borja és Mitya meghaltak himlőben."
Uo.