OCR
A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA + 121 — 54-ben, 54-ben. — Persze, 54-ben, minket csak akkor mentettek fel a hatálya alól. És mindez miért? Ahogy az oroszokat felszabadították, azonnal elvitték őket a háborúba. A fiatalokat eleinte nem sorozták be, de ahogy felszabadították őket, a fiatalokat azonnal elvitték a seregbe. Az időseket vagy akinek valami egészségügyi gondja volt, azokat vagy elvitték, vagy nem. Akiket nem vittek el, azok elmentek innen, sokan a hajdani kitelepítettek közül hazamentek. De minket, németeket akkor, amikor az oroszokat felmentették, minket átsoroltak egy új kategóriába... [csönd] Addig kitelepítetteknek hívtak minket, onnantól kezdve... [lelcsuklik a hangja] , örök időkre száműzött kitelepített németeknek" neveztek minket. Örök időkre száműzöttek voltunk. Ez 43ban kezdődött, és 54 szeptemberéig tartott. Ebben az időben , örök időkre száműzött kitelepített németeknek" számítottunk. Sztálin halála után mentettek csak fel minket. Ha Sztálin még élt volna, tán a mai napig is száműzötteknek számítanánk. [csönd] — És eleinte hány lakosa... — Sztálin halála után... - Még megismétli. — .. nekünk, németeknek egészen új élet kezdődött. — Jobb? — Felmentettek a parancsnokság hatálya alól, és egészen más viszonyuk lett hozzánk. — Jobb? — Hát persze! Korábban parancsnokság volt, nem sokkal azelőtt szűnt meg a parancsnokság, korábban mindig az volt. Nem engedtek semmit. Még ha el akartál helyezkedni dolgozni, akkor is engedélyt kellett kérni a parancsnokságtól. Aztán a parancsnokság megszűnt, Sztálin halála után, és szabadok lettünk. [hosszú csönd] — És eleinte hány lakosa volt Novüj Vaszjugánnak? - Mikor? — Amikor idetelepitették. - Amikor Noviij Vaszjuganba k6ltéztetek, hány lakosa volt? Mekkora volt körülbelül a lélekszáma? — Novüj Vaszjugánban? — Igen. - Igen. — Kevés volt. Mi októberben jöttünk ide... - 38-ban? — 34-ben. - 34-ben? — Igen. — 38-ban vitték az apámat börtönbe. - Hányan laktak itt akkoriban?