Seite 120 [120]
118 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE
- No, beszélj akkor a házasságról!
— Mi?
- A házasságról! Melyik évben házasodtál? [mindketten nevetnek]
— 1945. december 31-én volt a lakodalmunk, akkor házasodtam. És igen,
jöttek a gyerekek.
- Hányan voltak?
- Négy lány.
- Négy lányunk született, és mind a négy él még, én meg most eltartott
vagyok.
- Miért mondod, hogy eltartott vagy, hiszen van nyugdíjad!
- A parancsnokság gúnyt űzött belőlünk. [hosszú csönd] Elsősorban úgy
tett csúfot velünk, hogy nem engedte meg, hogy bárhová elutazzunk. Elen¬
gedhetetlen volt, hogy engedélyt kérjünk. És még akkor is... volt egy eset...
kellett mennem a zárszámadással, bementem a parancsnokságra, és: , Nem
engedjük meg magának, hogy utazzon". Volt egy másik eset is, megengedték,
hogy elmenjek, adtak igazolást is, amivel elmentem a reptérre, hogy vegyek
egy repülőjegyet — akkorra már repülni is lehetett —, de bejött a rendőrség egy
dolgozója, és azt mondta: , A papírjait". , Mi van, nem ismer engem? Milyen
dokumentumot kér, hiszen maguk adták nekem." , A rendőrfőnök parancsa
az, hogy elvegyem az igazolványait." Átadtam az iratokat, azt mondta, egyelőre
sehova ne utazzak el. Átadtam a dokumentumaimat, fogtam a bőröndöm,
és elmentem haza. Mondom a feleségemnek, hogy így és így volt. Elmentem
a céghez, akkor már a költségvetési üzemben dolgoztam, mondtam, hogy
így és úgy, a parancsnok nem engedélyezi. Ülök egy napot, ülök kettőt, a
harmadik napon hívatnak, hogy , Vegye fel az iratait, és utazzon el. El fogja
kísérni az egyik munkatársunk, egy rendőr." És tényleg, másnap elmentem,
vettem jegyet, és látom, hogy bejön egy rendőr, és tényleg vesz ő is egy másik
jegyet. És közösen utaztunk el. Akkor már Tomszkba mentem a jelentéssel.
Megérkeztünk Tomszkba, elhelyezkedtünk a szállodában, másnap reggel pedig
mondja, hogy menjek csak, menjek azért, amiért jöttem, tegyem a dolgomat.
Én elmentem, megcsináltattam az igazolást, hogy megérkeztem Tomszkba, és
mentem dolgozni. Eltelt egy nap, eltelt a másik, de egyáltalán nem láttam azt
a rendőrt, aki elkísért. Kérdeztem a szálloda adminisztrátorától, hogy volt itt
egy ilyen és ilyen, elment vagy még itt van? Akkor mondta, hogy még tegnap
elutazott. Kérdeztem, hogy akkor mihez kezdjek, mit fogok csinálni? , Hát,
én ezt nem tudom." Úgyhogy ő hazautazott, én megcsináltam a munkámat,
és ugyancsak hazautaztam. Ilyesmik gyakran történtek. Régen telente, a
repülőkig, amíg nem volt légi közlekedés a Vaszjugánon, Kolpasevóig lovon
mentem el a jelentéssel, vagy Kargaszokba mentem el a jelentéssel. És bemész
a Novoszibirszki megye Kujbisev nevű városában járt tanfolyamokra, amely ténylegesen
,kisvaros” volt. Emlékezetében a két Kujbisev települes összemosödhatott, ezert emlitette,
hogy Kujbisevnek korábban Szamara volt a neve.