Oldal 118 [118]
116 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE
— Említette, hogy hatan voltak. Mindenki át tudott települni Novüj Vasz¬
juganba?
— Mindenki áttelepült Novüj Vaszjugánba, az egész családja?
- Hmmm?
— Az egész család áttelepült Novüj Vaszjugánba, mind a hatan?
- Nem. Hatunkat telepítették ki, de egy kislány, a legkisebb, meghalt
már az úton, amíg vittek minket az Irtisen vagy az Obon. Szerintem amíg
az Irtisen vittek minket, addig már meghalt. Szrédnyij Vaszjugánban pedig,
1933-ban, már a kitelepítések alatt született egy másik kislánya a szüleim¬
nek. És akkor ezek... mennyi is maradt?... Voltam én, Kátya, Marija, és az,
aki már itt született...
— Lídia.
— .. igen, hatunkat, apámmal és anyámmal együtt hatunkat hoztak ide
Novüj Vaszjugänba.
— És itt az ön édesapja...
- Lídia még mindig él. Kátya és Marija meghaltak.
- Csak a gyerekeik maradtak, és Lídia, a legfiatalabb Novoszibirszkben él.
— Ja, Novoszibirszkben. Igen, és itt a kitelepítésben, Novüj Vaszjugánban
született még egy kisfiú, ő ugyancsak itt halt meg Novüj Vaszjugánban. Hogy
mikor, már nem emlékszem.
Így éltünk mi az apámmal 38-ig. 34-től 38-ig az apám a parancsnokságon
dolgozott. Mi, gyerekek nyáron bogyókat készítettünk télire, és valamit a
háztartásban tevékenykedtünk, az apám pedig egyedül dolgozott. És 1938¬
ban... [elfullad a hangja] hät hogy mäshogy, [elfullad a hangja] februärban
letartöztattäk.°° [csönd] Es a häztartäs minden gondja... [csönd] és a häztartäs
minden gondja az anyám vállára és az én vállamra nehezedett.
A parancsnokság akkor már... a parancsnokság 1954 szeptemberéig lé¬
tezett. Minden hónapban feljegyezték, hogy nem szöktünk-e meg, élünk-e
és egészségesek vagyunk-e. Így, egészen 54-ig. És nem engedték meg, hogy
bárhova elmenjünk a parancsnok engedélye nélkül.
És mit mondjak még. Amikor letartóztatták az apámat, akkor anyámmal
és az idősebb nővéremmel dolgozni kezdtünk a kolhozban. Itt volt egy kolhoz
Novüj Vaszjugánban, ami még 36-ban alakult meg. Akkor apám még élt, de
később letartóztatták. Nem volt mit tenni, hová máshová mentünk volna
dolgozni? Minket sehova sem vettek fel, egyrészt mint kitelepített kulákokat,
másrészt pedig az apámat lecsukták, mert úgy tartották, hogy...
- ...a nep ellensége...
— ...a nép ellensége. És akkor nem volt lehetőség panaszra menni sehova
se, az egyetlen lehetőség a kolhoz volt, hogy dolgozzunk. Én alig tudtam
335 Édesapja, a publikált nyilvántartások szerint Pavel Alekszandrovics Boger, 1898-ban
született Voroncovka településen. Novüj Vaszjugánban élt, könyvelőként dolgozott.
1938-ban tartóztatták le. Kivégezték. 1957 szeptember 23-án rehabilitálták (Ujmanov
2016: 158).