Page 112 [112]
OCR
110 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE ,sem tanydnk, sem hazánk nem volt." A beszélgetést 2008. január 20-án, vasárnap vettem fel Alekszander Pavlovics Boger házában, Novüj Vaszjugánban. Alekszander Pavlovics ekkor a település legidősebb embere volt a maga 89 évével. 1919. október 16-án született, és 2012. április 5-én halt meg, nem sokkal azelőtt, hogy 2012-es terepunkámon újra találkozhattunk volna. Alekszander Pavlovics gyakorlatilag egész életében könyvelőként dolgozott, és ez amunkája meghatározta elbeszélésmódját is. Annak ellenére volt szenvtelen, hogy szemmel láthatóan igen megviselte a beszélgetés. Ezért tartott időnként hosszabb szüneteket, leplezve elcsukló hangját és időnként elfojtott sírását is. Igyekezett tárgyszerűen végighaladni az eseményeken, lehetőleg betartva az események kronologikus rendjét. Hosszabban időzött a részleteknél, precízen körülírt, felsorolt mindent, amiről azt gondolta, fontos a történet megértéséhez. Igyekezett folyamatosan évszámokhoz kötni mindent. Az események első részét, egészen a Novüj Vaszjugánba költözésig, csaknem megszakítás nélkül, kerek történetként mondta el. E történet a régi, elveszett élet elemeinek leltárszerű felsorolása és az új életkörülmények kialakításának elbeszélése köré szerveződött. Kisebb zökkenő után folytatta a Novüj Vaszjugán-i évekkel, amelyeknek rendet a munka szabott, az, hogy hol és miként dolgozott, illetve milyen körülmények, keretek határozták meg munkáját. Az életút rövid elmondása után, a beszélgetésben egyre jobban elfáradva, mind fontosabb szerepe lett a kérdéseknek. Azonban a felvetődő témák kapcsán végig részletgazdagon mesélt. Törekvése volt, hogy ne csak saját sorsának, de a falunak is krónikása legyen, hogy forrásul szolgáljon a falu története iránt érdeklődőknek. Az is érezhető volt végig, hogy életútját már sokszor végiggondolta, és erre a beszélgetésre is készült. Mint említettem, létezik egy általa írt füzet is, amiben lakóhelye történetét dolgozta fel, helyenként saját élettörténetére is reflektálva. A beszélgetésen végig jelen volt a lánya, Ljudmilla Alekszandrovna Suponyina is. A hölgy az önkormányzat alkalmazottja volt, ott ismertem meg. Az interjút ő egyeztette kérésemre édesapjával, közösen választották ki az időpontot is. Az interjú közben ő is heves érdeklődést tanúsított a történet iránt érzelmileg — több alkalommal sírva fakadt édesapját hallgatva — és tartalmilag is. Bevallása szerint neki is érdekes, fontos volt, hogy édesapja még egyszer végigmesélje a történetét, mert érezte, hogy idős kora és betegsége miatt erre nem sokáig lesz képes. 2019-es WhatsApp-beszélgetésünkben bevallotta, hogy jegyzeteket készített a beszélgetés után, és azóta az számít a család legfontosabb családtörténeti forrásának. Az interjú felvételét is ekkor küldtem el neki. 324 A két füzetet a Novüj Vaszjugán-i általános iskola őrzi helytörténeti gyűjteményében. Az elsőnek a címe: , Boger A.P. visszaemlékezései a település alapításáról". A második pedig a , Néhány adat Novüj Vaszjugán település alapításáról" címet kapta.
