OCR
A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA + 103 ÉV SZÜLETÉSEK : HALÁLOZÁSOK 1932 1:5 1933 1:9 1934 1:3 1935 1: 0,8 1936 1: 0,7 1937 1 : 0,6 Mint láttuk korábban, a kulákcsaládok a kitelepítések előtt kifejezetten sokgyerekes, nagy családok voltak, 6590-uk 4 főnél népesebb volt. 1939-re azonban a családok lélekszáma lecsökkent, átlagosan 4 fő volt. Az imént említett Novoszibirszki megyében ekkor 48 897 család, 198 852 fő élt. Vagyis a családok lélekszámának átlaga 407 volt. A parancsnokságok lélekszámának alakulását több tényező befolyásolta. A korszak végére a születések és a halálozások egymáshoz viszonyított arányának lett a legnagyobb szerepe. Erősen befolyásolta a kitelepítettek számát a szökések gyakorisága, illetve a szökevények elfogásának sikeressége, de számolni kell azzal a gyakorlattal is, hogy az otthoni fogadtatás hatására nem volt ismeretlen az sem, hogy a szökevények önkéntesen visszatértek kényszerlakhelyükre. Még ekkor is jelentős szerepe volt a bebörtönzéseknek, kivégzéseknek is, azonban már megközelítően sem akkora, mint a , nagy terror" idején. A legnagyobb szerepe azonban a lélekszám alakulásában annak volt, hogy a 16. életévüket a parancsnokság területén betöltő fiatalokat kivonták a parancsnokság hatálya alól. A háború előestéjén a kitelepítettek jogilag három különböző kategóriába voltak sorolhatók. Az első csoportba azok tartoztak, akiknek joguk volt elhagyni a számukra korábban kijelölt kényszerlakhelyet. Ezek — mint láttuk - elsősorban a tizenhatodik életévüket itt betöltő ifjak. Ennek politikai célja nyilvánvalóan az idősebb, kulák generációktól való elszakítás lehetett. Eleinte, 1938-tól csak azok hagyhatták el közülük a településüket, akik tanulási célból mentek el, de 1939-től minden 16 év feletti elmehetett, aki tanulni vagy dolgozni szeretett volna. Emellett felmentették az árvákat és azokat az élemedett korúakat is, akiktől gazdasági hasznot már nem remélhettek, és átadták őket a családnak ellátás, gondozás céljából. Fontos szempont az is, hogy azokat is kivonták a parancsnokság hatálya alól, akik nem kitelepítettekkel léptek házastársi kapcsolatra. Könnyen belátható, hogy ez is egy volt azok közt a tényezők között, amelyek befolyásolták a vegyes házasságok számának alakulását. A második kategóriába azok tartoztak, akik 1935 után szavazati jogot kaptak ugyan, de továbbra sem volt joguk elhagyni a parancsnokság területét. Ők ugyan nem voltak teljesen jogfosztottak, de teljesen szabadok sem. Szabadságjogaik addig terjedtek, hogy önállóan kereshettek munkát, és szabadon választhatták ki lakhelyüket az adott járáson belül. A harmadik