Oldal 105 [105]
A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA + 103
ÉV SZÜLETÉSEK : HALÁLOZÁSOK
1932 1:5
1933 1:9
1934 1:3
1935 1: 0,8
1936 1: 0,7
1937 1 : 0,6
Mint láttuk korábban, a kulákcsaládok a kitelepítések előtt kifejezetten
sokgyerekes, nagy családok voltak, 6590-uk 4 főnél népesebb volt. 1939-re
azonban a családok lélekszáma lecsökkent, átlagosan 4 fő volt. Az imént
említett Novoszibirszki megyében ekkor 48 897 család, 198 852 fő élt. Vagyis
a családok lélekszámának átlaga 407 volt.
A parancsnokságok lélekszámának alakulását több tényező befolyásolta.
A korszak végére a születések és a halálozások egymáshoz viszonyított ará¬
nyának lett a legnagyobb szerepe. Erősen befolyásolta a kitelepítettek számát
a szökések gyakorisága, illetve a szökevények elfogásának sikeressége, de
számolni kell azzal a gyakorlattal is, hogy az otthoni fogadtatás hatására
nem volt ismeretlen az sem, hogy a szökevények önkéntesen visszatértek
kényszerlakhelyükre. Még ekkor is jelentős szerepe volt a bebörtönzéseknek,
kivégzéseknek is, azonban már megközelítően sem akkora, mint a , nagy
terror" idején. A legnagyobb szerepe azonban a lélekszám alakulásában an¬
nak volt, hogy a 16. életévüket a parancsnokság területén betöltő fiatalokat
kivonták a parancsnokság hatálya alól.
A háború előestéjén a kitelepítettek jogilag három különböző kategóriába
voltak sorolhatók. Az első csoportba azok tartoztak, akiknek joguk volt el¬
hagyni a számukra korábban kijelölt kényszerlakhelyet. Ezek — mint láttuk
- elsősorban a tizenhatodik életévüket itt betöltő ifjak. Ennek politikai célja
nyilvánvalóan az idősebb, kulák generációktól való elszakítás lehetett. Elein¬
te, 1938-tól csak azok hagyhatták el közülük a településüket, akik tanulási
célból mentek el, de 1939-től minden 16 év feletti elmehetett, aki tanulni
vagy dolgozni szeretett volna. Emellett felmentették az árvákat és azokat az
élemedett korúakat is, akiktől gazdasági hasznot már nem remélhettek, és
átadták őket a családnak ellátás, gondozás céljából. Fontos szempont az is,
hogy azokat is kivonták a parancsnokság hatálya alól, akik nem kitelepítettek¬
kel léptek házastársi kapcsolatra. Könnyen belátható, hogy ez is egy volt azok
közt a tényezők között, amelyek befolyásolták a vegyes házasságok számának
alakulását. A második kategóriába azok tartoztak, akik 1935 után szavazati
jogot kaptak ugyan, de továbbra sem volt joguk elhagyni a parancsnokság
területét. Ők ugyan nem voltak teljesen jogfosztottak, de teljesen szabadok
sem. Szabadságjogaik addig terjedtek, hogy önállóan kereshettek munkát,
és szabadon választhatták ki lakhelyüket az adott járáson belül. A harmadik