Oldal 102 [102]
100 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE
lakossäg 47,5%-a volt csak férfi, és csak alig több mint a lakosok fele volt mun¬
kaképes korban. 1939-ben pedig a 16—60 év közöttiek aránya a , nagy terror"
után, amely elsősorban a munkaképes férfiakat érintette, már nem is érte el
a 4899-ot sem. Ez azt jelenti, hogy a potenciális eltartottak száma magasabb
volt, mint a munkaképesnek számítóké. Amennyiben a kitelepítéseknek
tényleg az volt a célja, hogy , a kulákokat munka által neveljék át", akkor ez
összeegyeztethetetlen volt ezzel a gyakorlattal, hiszen alapvetően nem a nők
és az öregek, gyerekek átnevelése lett volna a cél. Ilyen körülmények között
azonban a család életben maradása a nők és a gyerekek munkavállalásától
függött, tehát nagyarányúvá vált a női és a gyermekmunka.
A falvakba kitelepített férfiakat az első időktől kezdve az erdőben dol¬
goztatták, kötelező munkán kellett részt venniük, teljesíteniük kellett a
rájuk kirótt tervgazdasági feladatokat. Az élelmiszer-ellátásukat nem tudták
biztosítani, gyakorlatilag éheztek. 1931-ben a családoknak mindössze har¬
mada élt elfogadható viszonyok közt. A rossz körülmények miatt járványok
jelentek meg, elsősorban a kiütéses- és a hastífusz, a himlő és a skorbut.
A Közép-Vaszjugáni parancsnokság területén a lakosság 30%-a volt skorbuttal
fertőzött.95
Fontos következménye volt az első évek nehézségeinek, hogy a gyerekeiknek
ételt félretevő, megfeszítetten dolgozni köteles felnőttek halála miatt rohamosan
nőtt az árvák száma, még úgy is, hogy az 1931-ben igazolhatóan meghaltak
8099-a kisgyermek, csecsemő volt.?" Rengeteg gyermek került árvaházakba, a
harmincas évek közepéig a Narümi Határterület területén tizenhatot kellett
megnyitni, és ezekben 1937-ben összesen 3300 árva élt. Az árvaházak rend¬
kívül elhanyagoltak voltak, igen nehéz körülmények között kellett túlélniük a
gyerekeknek. Sok ház valójában veremház volt, és már jobbnak számított, ha
egy kis faházban rendezkedhettek be. Ezekben a házakban hihetetlen túlzsú¬
foltságban éltek a gyerekek, volt olyan otthon is, ahol egy gyerekre mindössze
0,25 m terület jutott. Az otthonok felszereltsége is hiányos volt. 1933-ban a
Kargaszoki járásban 825 gyerek élt gyerekotthonokban. Erre a 825 gyermekre
323 kabát, 195 pár téli cipő, valamint 302 pár nyári cipő jutott. Emiatt egy¬
mást váltva, körforgó rendszerben jártak csak iskolába, közösen használva a
lábbeliket és kabátokat. Az étkeztetés is megoldatlan volt. Ahol a gondozók
kevésbé voltak leleményesek, és maguk kevés élelmet tudtak beszerezni,
begyűjteni, ott szinte éheztek, és gyakran napokig étel nélkül maradtak."
A Vaszjugán melletti gyerekotthonok éppen ezért gyakran visszatérő motívu¬
mai a kitelepítésekről szóló regényeknek, elbeszéléseknek is.??
296 Maksejev 1997: 18.
27 Kraszilnyikov 2002: 215.
2% Maksejev 2007: 103.
299 A szibériai szerzők kifejezetten a gyerekotthonok világáról szóló antológiája A Vaszjugán
gyermekei c. kötet, melyet N. I. Dolgin és a gyermekotthonban felnőtt Venjamin Kolü¬
halov szerkesztett (Dolgin — Klithalov 2018).