Oldal 90 [90]
OCR
88 9 EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE A kulákká nyilvánításnál nyilvánvalóan számolni kell a személyes okokkal is: személyes bosszú, a tanács tagja és a kijelölt parasztok közötti rossz viszony, esetleg a szomszédok beárulása, feljelentése." Igen nehéz, gyakorlatilag lehetetlen volt a kulákok védekezése a megbélyegzés ellen. Sokan eladták a birtokaikat, egyéb javaikat, mások pedig el is hagyták a falvakat, és beköltöztek a városokba, ahol ipari munkásnak álltak.?" Összességében elmondható, hogy a legaktívabb, legvállalkozókedvűbb, a legmunkaszeretőbb parasztok lettek kulákká nyilvánítva. Korábban ők voltak a legbefolyásosabbak is.:? Ennek köszönhető, hogy a kulákok megbélyegzése, majd kitelepítése komoly következményekkel járt a mezőgazdaság területén, gyakorlatilag még mélyebb krízisbe taszította a szovjet mezőgazdasági termelést: 1933-ban a növénytermesztés eredményessége az 1913-as szintre esett vissza, míg az állattartás annak a 7096-át sem érte el. A makrogazdasági mutatók romlásánál is nagyobb arányú volt a lakosság elszegényedése, nyomorba sodródása, valójában a mezőgazdasági vidékeken országszerte éhínségek dúltak.?"" Az általunk vizsgált nyugat-szibériai területen a kulák kategóriájába elsősorban az tigynevezett sztarozsilik (cmapoocuavi) kerültek, azok, akik még a cári rendszer idején települtek Európából Szibériába. Nekik volt lehetőségük arra, hogy gazdaságukat kellőképpen megerősítsék, felépítsék. A szibériai kulákok túlnyomó többsége orosz nemzetiségű volt (83,690]. Itt is a falvak legtetterősebb, legműveltebb rétege lett kulákká nyilvánítva, amit a magas írástudás is bizonyít: az írástudatlanok száma Novoszibirszk megye területén ekkoriban a lakosság egészére nézve 44296, míg a kulákok között csak 25,596 volt.?"! A kulákokat végső soron nemcsak vagyonuktól, hanem állampolgári jogaiktól is megfosztották, hiszen a , nem dolgozó", kizsákmányoló kategóriába sorolták, gyakorlatilag a nép ellenségének titulálták őket.?? Ennek megfelelt a kulákká nyilvánítás gyakorlata is. Először összeírták a vagyonukat, majd büntető adókat róttak ki rájuk, lehetetlen gabonabeszolgáltatási előírásoknak 2 20 vetették alá őket. Végül lefoglalták az állataikat, a mezőgazdasági gépeiket és vetőmagjukat is, majd 1930-tól megkezdték a kitelepítésüket Oroszország távoli területeire. Mivel kitelepítésük gyakorlatilag a vagyonuk teljes elkobzása után történt, igen találó Vagyim Maksejev megfogalmazása, aki 247 Uo. 248 Uo. 10. 249 Uo. 10-15; Heller - Nyekrics 2003: 221. 250 Font — Krausz — Niederhauser — Szväk 1997: 505, Heller - Nyekrics 2003: 225-226; Iljinüh 2002. 251 Kraszilnyikov 2010: 9-10; Hughes 2003: 64-96. 22 Kraszilnyikov 2010: 8-9. 253 Mongolina 2007, Kraszilnyikov 2010: 15.
