Oldal 89 [89]
OCR
A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA + 87 A kulákká nyilvánítás egyik hivatkozási pontja az volt, hogy a vagyonosabb falusi réteg rendelkezett elsősorban munkagépekkel, amelyeket amellett, hogy saját hasznára működtetett, bérben kiadott a szegényparasztoknak is. Ugyanakkor a mezőgazdasági gépek 68,796-val is a középparasztok rendelkeztek, tehát téves volt a gépek birtoklása alapján jómódúnak titulálni őket. Ráadásul a gépek java részét több család használta közösen, ami azt jelentette, hogy a rendelkezésükre álló mezőgazdasági szezonban alig tudtak körbeérni mindenki területén, alig végezték el a saját területeiken a munkát. Tehát az esetek többségében reálisan nem volt idő bérbe adni ezeket a gépeket. A géppark állapota ekkorra már meglehetősen elavult volt. A jól működő gépek java részét az erőszakos kollektivizálás idején közösségi használatba vették, és a húszas évek végére csak azok a gépek maradtak magánkézben, amelyeket a kolhozok a műszaki állapotuk miatt nem vettek be. Vagyis a kolhozoknak nem kellő, rossz minőségű géppark volt az egyik oka a kulákok megbélyegzésének, majd megbüntetésének. A húszas évek végén a gépek bérbeadása nem is számított rentábilis vállalkozásnak, a politikai helyzetnek is köszönhetően meglehetősen nyomottak voltak a bérleti árak. Ezért a kulákokat kijelölő, megbélyegző falusi tanácsok az indoklásoknál sokszor irreális, a ténylegesnél gyakran nagyságrenddel nagyobb árral számoltak. A kulákká nyilvánítás fontos eleme volt az is, hogy a kulákok bérmunkát alkalmaznak, következésképpen kizsákmányolják a falusiakat. Ezzel szemben a falvakban alig volt gyakorlat a bérmunkások rendszeres, hosszú távú alkalmazása, jellemzően csak idénymunkára béreltek fel munkásokat. Mint korábban láttuk, a vagyonos családok lélekszáma magasabb volt a falusi átlagnál, ezért ők kevésbé szorultak rá külső munkaerőre, hiszen a gazdaságban jelentkező munkákat a család saját erőből meg tudta oldani. Ezért elsősorban nem a vagyonos réteg bérelt munkásokat, hanem sokkal inkább a kisebb gazdaságok, ahol valamiféle külső kényszer vezetett a bérmunkás alkalmazására. Ilyen ok lehetett a családfő betegsége, esetleg az, hogy a családfő vagy a munkaképes fiú a Vörös Hadseregben szolgált, így kiesett a munkaereje, esetleg az egyik családtag meghalt. Az egyik leggyakoribb bérmunka a falusi ga]zdaságokban az volt, amikor a feleség halála után a férfi a gyermekek felnevelésére időlegesen dadát fogadott." Sokan kerültek a kulák kategóriájába a faluban ipari tevékenységet űzők közül is. Szinte mindenki kulákká lett nyilvánítva, aki malommal, darálóval, kártológéppel, tejfeldolgozó-gépekkel vagy tejszeparátorral rendelkezett. Ezek a falusi háziipari tevékenységek a legritkább esetben jelentették a család megélhetésének önálló alapját, általában csak kiegészítő tevékenységként foglalkoztak vele. 244 Uo. 245 Uo. 246 Uo.
