Oldal 89 [89]
A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA + 87
A kulákká nyilvánítás egyik hivatkozási pontja az volt, hogy a vagyonosabb
falusi réteg rendelkezett elsősorban munkagépekkel, amelyeket amellett,
hogy saját hasznára működtetett, bérben kiadott a szegényparasztoknak
is. Ugyanakkor a mezőgazdasági gépek 68,796-val is a középparasztok ren¬
delkeztek, tehát téves volt a gépek birtoklása alapján jómódúnak titulálni
őket. Ráadásul a gépek java részét több család használta közösen, ami
azt jelentette, hogy a rendelkezésükre álló mezőgazdasági szezonban alig
tudtak körbeérni mindenki területén, alig végezték el a saját területeiken
a munkát. Tehát az esetek többségében reálisan nem volt idő bérbe adni
ezeket a gépeket. A géppark állapota ekkorra már meglehetősen elavult
volt. A jól működő gépek java részét az erőszakos kollektivizálás idején
közösségi használatba vették, és a húszas évek végére csak azok a gépek
maradtak magánkézben, amelyeket a kolhozok a műszaki állapotuk miatt
nem vettek be. Vagyis a kolhozoknak nem kellő, rossz minőségű géppark
volt az egyik oka a kulákok megbélyegzésének, majd megbüntetésének.
A húszas évek végén a gépek bérbeadása nem is számított rentábilis vállal¬
kozásnak, a politikai helyzetnek is köszönhetően meglehetősen nyomottak
voltak a bérleti árak. Ezért a kulákokat kijelölő, megbélyegző falusi tanácsok
az indoklásoknál sokszor irreális, a ténylegesnél gyakran nagyságrenddel
nagyobb árral számoltak.
A kulákká nyilvánítás fontos eleme volt az is, hogy a kulákok bérmun¬
kát alkalmaznak, következésképpen kizsákmányolják a falusiakat. Ezzel
szemben a falvakban alig volt gyakorlat a bérmunkások rendszeres, hosszú
távú alkalmazása, jellemzően csak idénymunkára béreltek fel munkásokat.
Mint korábban láttuk, a vagyonos családok lélekszáma magasabb volt a falusi
átlagnál, ezért ők kevésbé szorultak rá külső munkaerőre, hiszen a gazda¬
ságban jelentkező munkákat a család saját erőből meg tudta oldani. Ezért
elsősorban nem a vagyonos réteg bérelt munkásokat, hanem sokkal inkább
a kisebb gazdaságok, ahol valamiféle külső kényszer vezetett a bérmunkás
alkalmazására. Ilyen ok lehetett a családfő betegsége, esetleg az, hogy a
családfő vagy a munkaképes fiú a Vörös Hadseregben szolgált, így kiesett a
munkaereje, esetleg az egyik családtag meghalt. Az egyik leggyakoribb bér¬
munka a falusi ga]zdaságokban az volt, amikor a feleség halála után a férfi a
gyermekek felnevelésére időlegesen dadát fogadott."
Sokan kerültek a kulák kategóriájába a faluban ipari tevékenységet űzők
közül is. Szinte mindenki kulákká lett nyilvánítva, aki malommal, daráló¬
val, kártológéppel, tejfeldolgozó-gépekkel vagy tejszeparátorral rendelkezett.
Ezek a falusi háziipari tevékenységek a legritkább esetben jelentették a család
megélhetésének önálló alapját, általában csak kiegészítő tevékenységként
foglalkoztak vele.
244 Uo.
245 Uo.
246 Uo.