Seite 82 [82]
OCR
80 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE azaz a Nagy Honvédő Háború, amelynek emlékezeti munkája elsősorban az összoroszországi (rosszijanyin — poccusnun) identitás kialakítását szolgälja. A másik trauma pedig a sztálini megtorlások, a kitelepítések ideje, ami viszont a Tomszki megyének, mint önálló entitásnak, az identitáspolitikájában játszik meghatározó szerepet. Ma a megye és a járás is a megtorlások mentén építi fel modern önképét. Az, hogy a régió meghatározó történeti diskurzusa a kitelepítésekről szól, valójában igen rövid múltra tekinthet vissza. A rendszerváltásig, az 1990-es évek elejéig a kitelepítések emlékezetét tabusították, és a kitelepítettek is elhallgatott csoport voltak.26 A korszak történeti áttekintései a társadalom és a gazdaság szocialista átalakulásáról, a régióban is gomba módra szaporodó kolhozokról szóltak, illetve mindent elhalványító módon emelték a középpontba a hátország erőfeszítéseit a Nagy Honvédő Háborúban. A Hruscsov-éra részleges rehabilitációt hozó rendelkezései után tényleges jogi felmentést csak 1991-ben, , A politikai megtorlások áldozatairól" szóló törvény kihirdetésével kaptak.?7 Egészen addig azoknak, akiket adminisztratív úton telepítettek ki —- márpedig a Narümi Határterületre kitelepítettek zöme ilyen volt —, semmiféle módon nem szolgáltatott igazságot az állam: a családi emlékezet és az állami emlékezet ellentétben álltak egymással, és komoly meghasonlást okoztak a kitelepítettek és azok utódai számára is. Érthető, hogy a rehabilitáció után az emlékezetek közötti disszonanciát fel kellett oldani, az addig elhallgatott szenvedésről beszélni kellett, és a mindennapokat addig is meghatározó történeteket a lokális identitás alapjává kellett tenni. Ráadásul azt is figyelembe kell venni, hogy a rendszerváltás után a központi hatalommal szemben megerősödtek a megyék, köztársaságok, amelyek megpróbálták saját gazdasági és politikai érdekeiket megfogalmazni a központtal szemben, és ezzel párhuzamosan megpróbáltak közösséget teremteni a területükön élő lakosokból. Ez csak valamilyen közös történelem megalkotásán, közös emlékezet és identitás kidolgozásán keresztül valósulhatott meg. A lokális identitás kiépítése vagy újjáépítése vetélkedő múltfelfogásokat eredményezett, és folyt a szimbolikus térfoglalás az időben la múlt egyes időszakainak kiemelése a hivatalos emlékezetpolitika által) és a térben is lemlékműállítások). A centrum-periféria-érdekütközések a szibériai régiók esetében ritkán öltöttek explicit formát, és a lokális identitás kiépítését nem lehetett az összoroszországi ,rosszijanyin" identitás ellenében megfogalmazni. A kitelepítések narratívája egyébként is összeegyeztethető volt — köszönhetően a Nagy Honvédő Háborúval való időbeli átfedésnek — a , rosszijányin" identitással, de alkalmas volt arra is, hogy a régiót a kitelepítések régiójaként meghatározva emblematizálja, brandesítse a sztálini megtorlásokat.?§ 226 Alekszandr Szolzsenyicin ezt a helyzetet jellemzi úgy, hogy , szabadság szájkosárral" (Szolzsenyicin 1989/2: 531). 27 Kraszilnyikov 2010: 7. »8 V6. Vesznyina 2011.
