Seite 82 [82]
80 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE
azaz a Nagy Honvédő Háború, amelynek emlékezeti munkája elsősorban
az összoroszországi (rosszijanyin — poccusnun) identitás kialakítását szolgäl¬
ja. A másik trauma pedig a sztálini megtorlások, a kitelepítések ideje, ami
viszont a Tomszki megyének, mint önálló entitásnak, az identitáspolitiká¬
jában játszik meghatározó szerepet. Ma a megye és a járás is a megtorlások
mentén építi fel modern önképét.
Az, hogy a régió meghatározó történeti diskurzusa a kitelepítésekről szól,
valójában igen rövid múltra tekinthet vissza. A rendszerváltásig, az 1990-es
évek elejéig a kitelepítések emlékezetét tabusították, és a kitelepítettek is
elhallgatott csoport voltak.26 A korszak történeti áttekintései a társadalom
és a gazdaság szocialista átalakulásáról, a régióban is gomba módra szaporodó
kolhozokról szóltak, illetve mindent elhalványító módon emelték a közép¬
pontba a hátország erőfeszítéseit a Nagy Honvédő Háborúban. A Hruscsov-éra
részleges rehabilitációt hozó rendelkezései után tényleges jogi felmentést csak
1991-ben, , A politikai megtorlások áldozatairól" szóló törvény kihirdetésével
kaptak.?7 Egészen addig azoknak, akiket adminisztratív úton telepítettek ki
—- márpedig a Narümi Határterületre kitelepítettek zöme ilyen volt —, sem¬
miféle módon nem szolgáltatott igazságot az állam: a családi emlékezet és
az állami emlékezet ellentétben álltak egymással, és komoly meghasonlást
okoztak a kitelepítettek és azok utódai számára is. Érthető, hogy a rehabili¬
táció után az emlékezetek közötti disszonanciát fel kellett oldani, az addig
elhallgatott szenvedésről beszélni kellett, és a mindennapokat addig is meg¬
határozó történeteket a lokális identitás alapjává kellett tenni. Ráadásul azt
is figyelembe kell venni, hogy a rendszerváltás után a központi hatalommal
szemben megerősödtek a megyék, köztársaságok, amelyek megpróbálták
saját gazdasági és politikai érdekeiket megfogalmazni a központtal szemben,
és ezzel párhuzamosan megpróbáltak közösséget teremteni a területükön
élő lakosokból. Ez csak valamilyen közös történelem megalkotásán, közös
emlékezet és identitás kidolgozásán keresztül valósulhatott meg. A lokális
identitás kiépítése vagy újjáépítése vetélkedő múltfelfogásokat eredményezett,
és folyt a szimbolikus térfoglalás az időben la múlt egyes időszakainak ki¬
emelése a hivatalos emlékezetpolitika által) és a térben is lemlékműállítások).
A centrum-periféria-érdekütközések a szibériai régiók esetében ritkán öltöttek
explicit formát, és a lokális identitás kiépítését nem lehetett az összoroszországi
,rosszijanyin" identitás ellenében megfogalmazni. A kitelepítések narratívája
egyébként is összeegyeztethető volt — köszönhetően a Nagy Honvédő Hábo¬
rúval való időbeli átfedésnek — a , rosszijányin" identitással, de alkalmas volt
arra is, hogy a régiót a kitelepítések régiójaként meghatározva emblematizálja,
brandesítse a sztálini megtorlásokat.?§
226 Alekszandr Szolzsenyicin ezt a helyzetet jellemzi úgy, hogy , szabadság szájkosárral"
(Szolzsenyicin 1989/2: 531).
27 Kraszilnyikov 2010: 7.
»8 V6. Vesznyina 2011.