Seite 68 [68]
66 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE
Az orosz kutatások alapvetően történeti érdeklődésűek voltak, az egyik
legfontosabb kérdése az etnogenezis, a kulturális tipológia és az etnohistó¬
ria volt, azon belül is a távolabbi történeti korszakokra koncentrált, hiszen
érthető okokból az etnikus konfliktusok kérdése nem kerülhetett a szovjet
tanulmányok gyújtópontjába. Ezzel szemben a nyugati kutatások kiemelten
foglalkoztak a jelen társadalmi-kulturális kérdéseivel, a társadalmi letnikus,
hatalmi, gender-) konfliktusokkal. Kiváló példa a két megközelítésmód kö¬
zötti különbségekre az etnikus identitás kérdése. A nyugati kutatók ebben az
emberek öndefiníciójára helyezték a hangsúlyt, az oroszok azonban azokra
a történelmi folyamatokra, amelyek az egyes — hozzávetőlegesen állandó¬
nak gondolt - etnoszokat kialakították. Erről tanúskodik az a vita is, amely
Anderson könyve kapcsán keletkezett, és amelyben egy vezető orosz kutató
olyan vehemenciával foglalt állást, hogy egyenesen a külföldi kutató örökös
kitiltását tartotta szükségesnek.!5 Míg az oroszországi kutatások az anyagi
és a szellemi kultúra szétválaszthatóságában, addig a nyugati kutatások a
kultúra egységében gondolkodtak. Az orosz kutatások alapkategóriája az
etnosz, a nép vagy annak egy-egy területi csoportja volt, míg a nyugatiak
inkább területileg határolták körül kutatásuk tárgyát, akár nagyobb egysé¬
gekről, akár egy-egy faluról volt szó. Az oroszországi kutatók az őslakosok
kultúrájáról már terepmunkáik idején lehántották a rájuk ragadt , összorosz"
kulturális réteget, míg a nyugatiak egységesen kezelték a vizsgált népek
kultúráját, ám nem feltétlenül ismerték fel benne az általánosan jellemző
elemeket. A szovjet-orosz kutatók érdeklődése egyértelműen az úgynevezett
őslakos népekre irányult, a nyugatiaké inkább a teljes népességre, még akkor
is, ha azon belül - annak kapcsolatrendszerében - az őslakosok álltak a fó¬
kuszban. Az oroszországi kutatásokra — döntően - az egyelméletűség volt a
jellemző, hiszen az elvárt viszonyítási rendszer a kilencvenes évek közepéig
egyértelműen az , etnosz-elmélet" volt, míg a nyugati kutatásokra — minden
divathullám ellenére is — az elméleti sokszínűség. A nyugati Szibéria-irodal¬
mat Dmitrij Funk így jellemzi kiváló összefoglalójában: , Ma a legnagyobb
figyelmet kivívó témák a következők: az őslakos népek lehetőségei az állam,
valamint az üzleti szféra keretei között; a nemzetiségi politika és az erőfor¬
rások felhasználása; az erőltetett migráció; a társadalmi hatástanulmányok
(laz orosz irodalomban »néprajzi szakértés 99]; a modernizáció és a kulturális
és társadalmi adaptáció új formái; a hagyományos társadalmi struktúrák a
jelenkori helyi hatalmi keretek között; az oktatás (még pontosabban a no¬
mád iskolák és az őslakos nyelvek revitalizációjának módszerei); a gender; a
család; a kapcsolatrendszer az emberek és az új technológiák, az emberek és
az állatok, az emberek és a természetfeletti lények között; a samanizmus;
az új vallási gyakorlatok és a folklórhagyományok. A kutatói érdeklődés
18 A vitához lásd: Anderson, D. 1998; Vahtyin 2000; Helimskij 2001.
19 Ehhez lásd: Funk 2016.