nek, az ebből következő tereptapasztalatoknak köszönhetően egyértelműen
új témák és új terepmunkamódszerek (is) megjelentek. A közös kulturális
elemeket a kultúra egyes kiemelt helyein — vadászat, halászat, viselet, épít¬
kezés, samanizmus, mitológia, temetkezési szokások — kimutatni kívánó
kérdésfelvetések helyett többek között a titok és a pletyka, a tájérzékelés, a
városi szimbolikus táj alakulása, a tisztaságról és a tisztátalanságról kialakí¬
tott elképzelések, a színlelés mint politikai stratégia vagy éppen az alkoholfo¬
gyasztás kultúrája kaptak figyelmet. A terepmunkamódszerek szempontjából
pedig újdonságként hatott a többszínterű!? vagy éppen a , nem illusztratív
antropológiai" terepmunka, !? új helyzetet teremtett Ruttkay-Miklián Eszter
is azzal, hogy hanti férjével családot alapítva végezte terepmunkáit, Horváth
Csilla kiemelt kutatási tereppé tette a várost és a Web2.0-es felületeket, de
ki kell emelni Mészáros Csaba szokatlanul reflektív kutatásait is.
Mindemellett azt is meg kell említeni, hogy e kutatások referenciakerete is
megváltozott. Míg a korábbi Szibéria-kutatások meghatározó irodalmi közege
a klasszikus orosz néprajztudomány volt, addig az újabb kutatásokban ennek
ismerete mellett elsődleges viszonyítási pontként az angolszász antropoló¬
gia irodalmi hagyománya jelenik meg. Első terepmunkáim idején én is az
orosz szakirodalmi korpuszba szocializálódtam, és ha nem is azonosultam
megközelitesmödjäval - többek között antropolögiai tanulmänyaimnak kö¬
szönhetöen -, mégis erős hatással volt érdeklődésemre, hiszen azon kívül
más irodalmi tradícióval gyakorlatilag nem találkoztam. Ráadásul az orosz
tudományosság minden különbözősége ellenére is komoly hasonlóságokat
mutatott a magyarországival mind meghatározó történelmi érdeklődésében
lőstörténeti rokonságkutatás vagy etnogenezis), mind témaválasztásában,
mind módszerében. Az orosz irodalom hatásában nyilvánvaló szerepe volt a
terület kutatóival kialakított kiváló, tiszteletet sem nélkülöző kapcsolataim¬
nak is. Mindent összevetve a magyar tudományosság helyzete az úgynevezett
Kelet-Nyugat lejtő""" kognitív rendszerében nemcsak nyugat, hanem kelet
felé is pozicionált volt, a kettő között helyezkedett el.
Az angolszász irodalmi korpusz pedig folyamatosan és exponenciálisan
gyarapszik, párhuzamosan azzal, ahogyan a nyugati kutatás a terep megnyílása
után szinte rávetette magát Szibériára, és ennek köszönhetően az arktikus
régió mind a mai napig nemcsak a magyar antropológiai kutatásoknak, "5
hanem az angolszásznak is kiemelt helyszíne lett." A klasszikus oroszországi
és a nyugati, angolszász irodalom között jelentős különbségek mutatkoztak."