Seite 62 [62]
60 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE
ként anorákot hordtam, hiszen Oroszországban a katonaságot a férfiassággal,
a hazaszeretettel asszociálják, és a katonai ruha viselése ezeket az értékeket
közvetítette feléjük. Ugyanakkor a helybeli oroszok reakcióiból vált számomra
nyilvánvalóvá, hogy a hantik iránti szolidaritásom, (túljalkalmazkodásom
egyértelmű jeleként értelmezték azt, hogy a faluban járva gyakran, eleinte
szinte kizárólagosan, magam is a hantik által viselt jellegzetes lábbelit, a
cserkit!”? hordtam. Ennek ugyanakkor — tudtommal - a hantik nem tulajdo¬
nítottak ilyen jelentőséget, sokkal inkább úgy értelmezték, hogy elfogadtam
a helyi racionalitásokat, vagyis a cserki viselése az otthonosságomat jelezte
számukra. Jelentőséget tulajdonítottak viszont annak, hogy télen nem sálat
hordtam, hanem kendőt tekertem a nyakam köré. Ezt rengetegen szóvá
tették, volt, aki ajándékozott is nekem egy sálat, azt gondolván, hogy azért
nem hordok azt, mert nincsen. A hantik ugyanakkor felidézték, hogy régen a
hanti férfiak is hordtak a fejükön kendőt, és ezzel kapcsolták össze a nyakam
körüli kendőt, ebben is a hantikhoz való szoros kötődésemet látva.
Itt érdemes megjegyezni azt is, hogy a viselkedésünk közötti különbségeket
maguk a hantik is gyakran a civilizált—civilizálatlan fogalmainak keretében
ertelmeztek. 1998-99-es terepmunkám vége felé házigazdám jó reggelt kí¬
vänva ébresztett fel. Felesége és lánya igen kinevették, mondván, hogy ,, ha
még egy kicsit együtt maradtok, a végére te is egészen civilizált leszel".
Az idegenség kezelésének elsődleges módja megfelelő szerep találása,
amelyet a kutató és a kutatott is el tud fogadni, és amely lehetővé is teszi
a sikeres terepmunkát. A hantik között — a családban betöltött, korábban
tárgyalt szerepem mellett — elsősorban tanuló voltam. Köszönhető ez annak,
hogy első terepmunkáimon valóban hallgatóként vettem részt, és ezt a sze¬
repemet konzerválta az a vélemény is, amely szerint tereomunkám fő célja a
nyelv megismerése lett volna. A tanuló szerepébe beleillett állandó kérdezős¬
ködésem is, sőt tapasztalatlanságom is a helyi viszonyokban. Mivel mind
a táj, mind az ottani munkák idegenek voltak számomra, járatlanságomat
a nevetségességtől ez a szerep tudta megmenteni. Amint rájöttek arra, hogy én
valamit nem ismerhetek, általában készségesen elmagyarázták azt. Vagyis ez
a szerep lehetővé és értelmezhetővé tette számukra mind az idegenségemet,
mind pedig a munkámat, aminek kiváló körülményeket biztosított. Később,
folyamatosan kiöregedvén ebből a szerepből, egyre gyakrabban hivatkoztak
rám , professzorként", aki a gyakorlati életben ugyan nem működik hibátla¬
nul, viszont olyan, másféle tudása van, ami esetleg nekik nincsen meg. Ezt
a szerepet erősítette az is, amikor oroszul megjelent könyvem" példányaival
érkeztem meg közéjük. A benne feldolgozott történeti néprajzi anyagnak kö¬
179 Kalucsnira varrt durva vászonból készült téli lábbeli, amely a kalucsni aljának köszön¬
hetően nem ázik át, a vászon felsőrésznek köszönhetően kellően rugalmas, kényelmes
viselet síeléshez, erdei gyalogláshoz. Kialakítása a hantik korábbi csizmáira emlékeztet,
ahol az alj szőrével kifele fordított bőrből, a felsőrész pedig posztóból készült.
180 Nagy Z. 2011b.