Page 60 [60]
OCR
58 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE munkám egyértelmű orientációja a hantik irányába, és a hozzájuk való erős kötődésemet minden esetben nyilvánvalóvá tettem. Új témáimnak megfelelően a résztvevő megfigyelések mellett egyre inkább támaszkodtam az interjúkészítés módszerére. A kitelepítések emlékezetének vizsgálatában elsősorban életútinterjúkat készítettem, élettörténeteket jegyeztem fel. Ezt az új kutatási módszert jelentősen megkönnyítették azok a technikai változások is, amelyek az első terepmunkäm óta eltelt időben történtek. 1992-ben hangfelvételeket csak magnóra tudtam készíteni, ami igen megnehezítette a munkát. A kazetták sok helyet foglaltak el, jelentős súlyt képviseltek, különösen úgy, hogy a hozzá tartozó elemeket is magammal kellett hordanom. A későbbi munkáim során eleinte minidisc-felvevővel dolgoztam, amely stlyanak, akkumulatoranak és kis méretének köszönhetően sokkal szabadabbä tette amunkämat. A legnagyobb ättörest azonban a digitälis diktafonok hasznälata hozta el, ami gyakorlatilag korlätlan lehetöseget teremtett bármilyen hosszúságú interjúk, beszélgetések felvételére. Utolsó terepmunkâimon ennek köszönhetően teljes beszélgetéseket vettem fel, így a jegyzetfüzet használatához képest — vagyis pontosabban amellett — új távlatok nyíltak a kutatásomban. Szeljak Gyorgy!’ foglalta össze magyarul Alan R. Snadstrom megállapításait a beilleszkedés, vagyis a terepmunka egyes szakaszairól. Ezek szerint az első időszak a , mézeshetek", a vonzódás időszaka, amikor az antropológust elbűvöli az újdonság varázsa, és gátlástalanul átéli a kalandot és a helyzet egzotikumát. A kutatás igen lelkes időszaka ez, rengeteg lendülettel és energiával, ám általában homályos és romantikus elképzelésekkel. A kutató mindezek ellenére még kevés kapcsolattal rendelkezik, a helyiek egyértelműen idegennek, vendégnek tekintik. A második szakasz az elutasítás időszaka, amikor a kutató meghasonlik önmagával. Eltűnik a varázs, és csak a hétköznapok monotonitása marad, a lelkes munkát pedig az időnként görcsös rutin váltja fel. Ekkor tör rá a kutatóra a honvágy, ekkor kínozza a hozzátartozók hiánya és az itt töltendő idő végtelenségének gondolata. A kutató lelkiállapota pedig kihat munkájára is: korábbi lelkesedése felületességbe, pontatlanságba, sőt a jegyzetek érzelmi túlfűtöttségébe csaphat át. A harmadik szakasz a valódi beilleszkedés, amikor a szélsőséges viszonyulások kiegyenlítődnek, és a kutató és a kutatottak elsősorban hús-vér embereket látnak egymásban. A beilleszkedés folyamata ezek szerint szépen és logikusan felépített, rendszerszerű. Az egyes fázisok, az azokra jellemző hangulatok, attitűdök létezésével magam is egyetértek. Ugyanakkor úgy gondolom, a terepen tartózkodás sokkal inkább folyamatos ingamozgás az egyes hangulatok, , fázisok" között. Egy hosszabb ott-tartózkodás alatt a másodikként és harmadikként leírt fázisok folyamatosan váltogathatják egymást, hiszen például a honvágy romboló 178 Szeljak 2017: 190-194.
