Page 60 [60]
58 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE
munkám egyértelmű orientációja a hantik irányába, és a hozzájuk való erős
kötődésemet minden esetben nyilvánvalóvá tettem.
Új témáimnak megfelelően a résztvevő megfigyelések mellett egyre inkább
támaszkodtam az interjúkészítés módszerére. A kitelepítések emlékezeté¬
nek vizsgálatában elsősorban életútinterjúkat készítettem, élettörténeteket
jegyeztem fel. Ezt az új kutatási módszert jelentősen megkönnyítették azok
a technikai változások is, amelyek az első terepmunkäm óta eltelt időben
történtek. 1992-ben hangfelvételeket csak magnóra tudtam készíteni, ami
igen megnehezítette a munkát. A kazetták sok helyet foglaltak el, jelentős
súlyt képviseltek, különösen úgy, hogy a hozzá tartozó elemeket is magammal
kellett hordanom. A későbbi munkáim során eleinte minidisc-felvevővel dol¬
goztam, amely stlyanak, akkumulatoranak és kis méretének köszönhetően
sokkal szabadabbä tette amunkämat. A legnagyobb ättörest azonban a digi¬
tälis diktafonok hasznälata hozta el, ami gyakorlatilag korlätlan lehetöseget
teremtett bármilyen hosszúságú interjúk, beszélgetések felvételére. Utolsó
terepmunkâimon ennek köszönhetően teljes beszélgetéseket vettem fel,
így a jegyzetfüzet használatához képest — vagyis pontosabban amellett — új
távlatok nyíltak a kutatásomban.
Szeljak Gyorgy!’ foglalta össze magyarul Alan R. Snadstrom megállapításait
a beilleszkedés, vagyis a terepmunka egyes szakaszairól. Ezek szerint az első
időszak a , mézeshetek", a vonzódás időszaka, amikor az antropológust elbűvöli
az újdonság varázsa, és gátlástalanul átéli a kalandot és a helyzet egzotiku¬
mát. A kutatás igen lelkes időszaka ez, rengeteg lendülettel és energiával,
ám általában homályos és romantikus elképzelésekkel. A kutató mindezek
ellenére még kevés kapcsolattal rendelkezik, a helyiek egyértelműen idegen¬
nek, vendégnek tekintik. A második szakasz az elutasítás időszaka, amikor
a kutató meghasonlik önmagával. Eltűnik a varázs, és csak a hétköznapok
monotonitása marad, a lelkes munkát pedig az időnként görcsös rutin váltja
fel. Ekkor tör rá a kutatóra a honvágy, ekkor kínozza a hozzátartozók hiánya
és az itt töltendő idő végtelenségének gondolata. A kutató lelkiállapota pedig
kihat munkájára is: korábbi lelkesedése felületességbe, pontatlanságba, sőt
a jegyzetek érzelmi túlfűtöttségébe csaphat át. A harmadik szakasz a valódi
beilleszkedés, amikor a szélsőséges viszonyulások kiegyenlítődnek, és a kutató
és a kutatottak elsősorban hús-vér embereket látnak egymásban. A beillesz¬
kedés folyamata ezek szerint szépen és logikusan felépített, rendszerszerű.
Az egyes fázisok, az azokra jellemző hangulatok, attitűdök létezésével ma¬
gam is egyetértek. Ugyanakkor úgy gondolom, a terepen tartózkodás sokkal
inkább folyamatos ingamozgás az egyes hangulatok, , fázisok" között. Egy
hosszabb ott-tartózkodás alatt a másodikként és harmadikként leírt fázisok
folyamatosan váltogathatják egymást, hiszen például a honvágy romboló
178 Szeljak 2017: 190-194.