is elhunyt, meglehetősen felkavaró körülmények között."" A rokonok sze¬
rint erős akaratú első felesége nem engedte, hogy bárki mellett kikössön.
Házigazdám tehát újra egyedül volt, egészsége is erősen megromlott, sokkal
kevésbé tudott elkísérni bárhova is. A tajgába tartó útjaimra se kísért el, és
nem csak a faluban szegődött sokkal ritkábban útitársamul. Ugyanakkor
lánya és családja - amikor éppen nem kéthetes turnusban dolgoztak -— otthon
voltak, vejével is szoros kapcsolatom alakult ki. Ő a Vaszjugán egy másik
falujából telepedett be Novüj Vaszjugánba, nem volt hanti származású, így
egészen új látószöget köszönhetek neki.
Nyitásom a többségi társadalom felé nem egyszerűen csak új témákat
jelentett, hanem azt is, hogy szembesülnöm kellett az ő nézőpontjaikkal is.
Vagyis egyre inkább megismertem az oroszok véleményét is a helyi hantikról.
Annak ellenére, hogy mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy egy hanti
családnál lakom, mégis szinte mindenki fontosnak tartotta, hogy megossza
velem róluk a véleményét. Többen a szó szoros értelmében negatív kampányt
folytattak ellenük, mondván, hogy közülük mindenki zsivány, megbízha¬
tatlan, nem szeret dolgozni. Ez az egyértelműen negatív viszonyulás görbe
tükre volt saját — pozitív — elfogultságomnak, hiszen az általuk is ismert
elkötelezettségem szinte kiprovokálta ezeket a helyzeteket. Mivel a hantik
az oroszok szerint a fentieken túl alkoholisták, rendetlenek és piszkosak is,
többen próbáltak meggyőzni arról, hogy sokkal okosabb lenne részemről,
ha az eddigi lakhelyem helyett hozzájuk költöznék át. Ezt a helyzetet nem
volt mindig egyszerű kezelnem, elsősorban érzelmileg, de időnként gyakor¬
lati okokból sem. Nem járt minden meghasonlás nélkül az, hogy minden
ilyen véleményt is meg kellett hallgassak, sőt ezeket is vizsgálatom tárgyává
kellett tegyem. Esetenként szerepkonfliktus alakult ki bennem, bár úgy
éreztem, kapcsolatomat sem a hantik, sem az oroszok felé nem terhelte meg
különösebben a kettős érdeklődés. Annak ellenére van ez így, hogy általános
elvként magam is egyetértek azzal, hogy egy terepomunkán egyszerre csak egy
közösséggel lehetek igazán szolidáris, hiszen ahogy magyarországi terepére
szabva Sárkány Mihály megfogalmazta: ,, az adott helyzetben ugyanannak a
személynek szinte képtelenség egyidejűleg kutatni a falu magyar és cigány
részében, ha bensőséges viszonyra törekszik"."" A kapcsolatok kétirányú
működését a hantik felé meggyőződésem szerint a hosszú ott töltött időnek,
a már kialakított, bensőséges kapcsolatnak köszönhettem, az oroszok felé
pedig az ugyancsak hosszas ismeretség mellett annak az aurának, amivel
külföldiségem ruházott fel, és ami akkor is nyitva tartotta az ajtajukat
számomra, ha az általuk lenézett hantik között éltem. Ugyanakkor az is
vitathatatlan, hogy minden egyéb érdeklődésem mellett megmaradt a terep¬