OCR
52 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE közöttük. Gyakran aggódva kérdezték helyi ismerőseim, hogy nekem nem lesz-e problémám emiatt a munkahelyemen, vagy éppen a családom nem neheztel-e meg a túl hosszú távollét miatt. Ráadásul, mint már említettem, igazi" munkának szinte csak a nyelvészeti lekérdezéseket tekintették, ezért nem feltétlenül tudták értelmezni az én , szisztematikus lötyögésem",! azt, hogy az én munkám igazából , csak" az, hogy folyamatosan jegyzetfüzet és fényképezőgép — később diktafon is — társaságában velük vagyok, folyamatosan jegyzetelek, és emellett valójában ugyanazt csinálom, amit ők. Szépen lassan viszont megszokták, hogy nekem az az érdekes, hogy a hétköznapi életükben részt vehessek, sőt nem nehezteltek azért sem, hogy a legváratlanabb pillanatokban kaptam elő a jegyzetfüzetemet. Természetessé vált számukra személyem mellett az újonnan megismert munkamódszerem is. Hogy ez az elfogadás bizonyosan megtörtént, arra még 1999-ben kaptam tökéletes bizonyítékot. Miután arra az évre végleg elutaztam a Vaszjugán mellől, Tomszkban töltöttem még néhány napot, hetet. Ekkor értesültem róla, hogy szinte ugyanazon a napon, amikor én eljöttem onnan, a Vaszjugánra, egészen pontosan Novüj Vaszjugánba érkezett egy fiatal angol kutató, aki néhány hónapos szibériai körutazás keretében vizsgálta a szibériai népek gyermeknevelési szokásait. VIlagyivosztokban kezdődött útjának vége felé érintette a Tomszki megyét is, és néhány napot töltött Novüj Vaszjugánban, ahol igen nagy átfedéssel azokat a hanti családokat kereste fel, akiket addigra én is jól ismertem. Tomszkba visszatérte után találkoztam vele, és csalódottan mesélte, hogy tönkretettem a kutatását, mert bárkihez kopogott is be, hogy nála kérdezősködjön, mindenki kioktatta, hogy , jaj, kedves, nem így kell ezt csinálni, hanem tudod, úgy, hogy ideköltözöl hozzánk, és köztünk élsz hosszú ideig, hogy magad meg tudd figyelni, mit hogyan csinálunk"."£ 1992-ben azzal az elhatározással kezdtem a terepmunkámat, hogy megtanulom a hanti nyelv vaszjugáni dialektusát, és a helyiek anyanyelvén fogom a kutatásaimat végezni. Meggyőződésem szerint ez egyértelműen elvárható minden terepen kutató kulturälis antropolögustöl,'° räadäsul a magyar kutatäsi hagyomänyok is ezt az elväräst közvetitettek felem Reguly Antaltöl Schmidt Éváig vagy éppen Ruttkay-Mikliän Eszterig. Helyesen ismerte fel Mészáros Csaba a magyarországi Szibéria-kutatásokról írva, hogy a magyar kutatóknak ez, a mély nyelvtudás az egyik sajátossága, erénye.!§ 1998-ban rövid időn belül le kellett mondanom erről a tervemről. Elég hamar megtapasztaltam ugyanis azt, hogy a Vaszjugán mellett alig van olyan hanti, 161 Szabö 2020: 365. 19 Naplöjegyzet. 163 Még akkor is, ha Audrey Isabel Richards szerint az elvárt terepmunka-ideäl ellenere az antropológia klasszikus korában valójában sokan nem tanulták meg a nyelvet, és közvetítő nyelven kutattak (Richards 1939]. 164 Meszäros 2013a: 377.