Oldal 50 [50]
OCR
48 9" EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE erős szimpátiát érezve próbáltam - főleg eleinte — távol tartani magam az ,elnyomónak" feltételezett helyi hatalomtól. Ebben a hozzáállásomban több helyi hanti ismerősöm is megerősített, akik kimondva-kimondatlanul saját sorsuk tragédiáit, hibáit, hiányosságait az oroszországi helyzetre és az orosz államot helyben képviselő hivatalnokokra vezették vissza. Terepmunkám egyik meghatározó beszélgetése a befogadó családom egyik távoli rokonával zajlott, aki kifejezetten fel is kért arra, hogy képviseljem az érdekeiket, és vigyem hírüket a világban." A direkt politikai szerepvállalás azonban idegen volt tőlem. Ozernojét, mint korábban már emlitettem, még 1998-99 telén is oázisnak tekintettem a civilizációban. Ez azt jelentette, hogy mentes volt mindentől, amit a szibériai falusi élet jelentett a számomra: hiányzott a relatíve nagy zaj, a forgalom, hiányzott az alkohol, a kölcsönért folyamodók zaklatása és a tévé reggeltől estig tartó zúgása. Csend volt, amit nyugalomnak láttam, és kevés ember első pillantásra szinte harmonikus együttműködésének véltem. Áram helyett petróleumlámpával világítottunk, vizet a tóból hoztunk vagy hóból olvasztottunk, vadászni és halászni jártunk, az ezenfelül való időben pedig vagy a következő utunkra készülődtünk, vagy az előző út zsákmányát dolgoztuk fel, vagy pedig a többiekkel beszélgettünk ezek eredményeiről. Rengeteget esett a hó, hideg volt. Mindehhez hátteret a havas tajga, a meglehetősen nagy tó jelentette, amelyet télen, nyáron meseszerűnek láttam. Az itteni lakószobánkból rögtön a falu közepén álló szent fát" és a tó átellenes oldalán sötétedő, titokzatos, fenséges szent félszigetet láttam. Telente egy-egy harkály vagy varjú kiáltása a süket tajgai csöndben, amelyben még a varjú szárnycsattogása is fülsértő zajnak tetszett, tavasszal a tóparton a sirályok zajongása, a hattyúk éneke, a kakukk sejtelmes — bár monoton — szólongatása, illetve a repülőmókusok szerelmes rikoltozása töltötte be a tájat. Megkérdőjelezhetetlen romantika, amit gátlások nélkül, mélyen átéltem, amelynek szinte minden pillanatát élveztem. A jelenet főszereplője pedig házigazdám volt, aki fáradhatatlanul dolgozott, aki igazi „mama Petya”!* mödra mindent megtett a kenyelmemert, aki nyomokat olvasott, mint Derszu Uzala!" vagy éppen Nathaniel Bumppo u4 — A te feladatod az, hogy a tévén vagy az újságokon keresztül mondd el azt, hogy itt is élnek emberek. Veletek egy törzsből valók, és ők most rosszul élnek. [...] Nálatok tudniuk kell az embereknek, hogy volt itt egy ilyen nép, amelyik valaha nagy volt. Most pedig mi van? Csak egy kevés maradt belőlük. Élünk csak egymás között és meghalunk. Van, vagyis volt egy ilyen nép, a ti testvérnépetek.” 145 A färöl läsd: Nagy Z. 2007a: 172-176. 46 1992-es terepmunkánkon érdemelte ki ezt a becenevet, amit nem kis büszkeséggel viselt sokáig. Ugyancsak 1992-ben jutott eszébe szinte egy időben nyelvész útitársamnak és nekem is ez a párhuzam. A Derszu Uzaláról szóló könyv, de főleg a filmes feldolgozása oly népszerű volt, hogy nem egy vaszjugáni hanti ismerősöm is erre hivatkozott, amikor egy-egy dolgot 147
