Oldal 48 [48]
OCR
46 § EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE vezetett, hogy a szállásomért se fizessek konkrét összeget." Ezzel szemben minden megérkezésemkor, visszaérkezésemkor, minden elutazásomkor megpróbáltam minél értékesebb ajándékokkal ellensúlyozni segítségüket: háztartási eszközöket, ruhadarabokat, tűzifát vásároltam nekik. Emellett mindennapos gyakorlat volt, hogy ottlétem alatt a család számára szükséges élelmiszert igyekeztem magam megvásárolni minél nagyobb arányban, mint ahogy a közüzemi számlák kifizetését is magamra vállaltam, ha sikerült őket megelőznöm, és az esetenként kölcsönadott pénzösszegeket sem kértem tőlük soha vissza. A reciprocitásnak ez az informális módja mindannyiunk számára kielégítően működött, és hozzájárult a kapcsolat rendkívül családias jellegéhez. Ennek köszönhetően nem váltam közvetlen penzforrässä,!* nem alakult ki , alkalmazott -— munkaadó" kapcsolat, amely a köztünk levő hierarchiatávolságot tovább növelte volna, hanem a kölcsönös előnyök az emberi kapcsolatok immanens részévé váltak, ami ugyancsak meghatározta terepmunkáim folyamatát. Kapcsolatunk kölcsönös hasznossága nemcsak anyagiakban volt mérhető. Fontos szerepe volt ebben annak is, hogy állandóan velük laktam. Az, hogy a figyelmem - egy, az érdeklődés központjában álló külföldi, egy kutató figyelme - rájuk irányult, számukra is felértékelte a köztünk levő kapcsolatot. Presztízsük, érdekérvényesítési képességük, ismertségük egyértelműen emelkedett, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy ottlétem alatt és miatt a helyi sajtó felkapta őket, több cikk jelent meg róluk/rólunk, közös munkánkról. Ezt kihasználva rendszeresen kísértem hanti ismerőseimet a tanácsházára, ahol mindössze jelenlétemre volt szükségük, csak súlyt adtam kéréseiknek: így kapott pl. azönkormányzattól új házat házigazdám. A család mindennek köszönhetően különlegesnek érezhette magát, és érdekeltté vált abban, hogy minél szorosabban együttműködjön velem. Ez az érdekeltség kiváló munkakapcsolatot eredményezett, ahol az ő céljuk is egyértelműen az volt, hogy minél többet segítsenek nekem. Mivel megpróbáltam minél nagyobb segítségükre lenni hétköznapi munkáikban is, ezért — főleg a befogadó család számára — hasznukra válhattam a mindennapi tevékenységeikben is. Főleg háziasszonyom halála után gyakran jutott rám az alkalmi szakács szerepe, rendszeresen főztem meg magam is a helyi hallevest, kását. Ha házigazdám lisztbe forgatott, olajban sütött halat akart enni, akkor rendszerint bátorított, hogy ha kívánom ezt a halat, akkor nyugodtan süssem meg, tudja ő, hogy mennyire szeretem. Ő maga 40 "Minden ilyen törekvésemet mereven elutasították. 2008-ban a fizetés lehetőségei felőli érdeklődésemre reagált házigazdám lánya a következőképpen: , Elmész te a faszba, jó napot kívánok! Anyám téged úgy fogadott, mint a saját gyerekét, így hát nincs miről beszélni. Te úgyis olyan vagy, mintha Ozernojéban születtél volna. Te magad is osztják vagy. Az öregnek se mondj semmi ilyesmit, ő is azt fogja mondani, hogy ne, ne. Még meg is sérted vele." 4 "Mint ahogy az voltam azok számára, akik rendszeresen kölcsönkértek tőlem.
