Page 43 [43]
OCR
AZ ÉN FOLYÓM ® 41 számára az egyik legklasszikusabb terepnek tűnnek."7 Ez lehetett tehát az oka annak, hogy a vaszjugáni hantik témájának újbóli felbukkanása az oroszországi tudományos fórumokon az egzotikus érdekesség auráját kaphatta. Bär elsö terepmunkämon hajlottam a vaszjugani hantikban, majd az északabbi hantikban az egzotikust keresni, soha nem tudtam magukat az embereket annak látni. Ezt azonban eleinte nem erényként éltem meg, hanem kifejezetten hiányosságként: komoly traunmaként ért az emberek hétköznapisága, akár ellenszenvessége. Hogy miért éltem meg kudarcként azt, hogy az emberekben tényleges, nem pedig idealizált tulajdonságaikat láttam, az elsősorban azzal az elvárással hozható kapcsolatba, amit számomra megint csak a finnugor néprajztudomány közvetített. A finnugor néprajzosok egy részének hozzáállását a finnugor nyelvű népekhez ugyanis meghatározta az, hogy rokonoknak tekintették őket. Példának okáért Reguly - szemben az oroszországi kutatások hozzáállásával - nem primitiv , másfajúaknak" tekintette őket, tőle idegen volt az a hozzáállás, hogy a helyieket a kulturális különbözőségük miatt primitívebbnek tartsa. Sokkal inkább rokonként, magához hasonlóként nézett rájuk, és ezért akár hajlott arra is, hogy ők tökéletesebbek, amennyiben az , eredetibb" tökéletesebbet jelent.'** Tudjuk jól azt is, hogy Reguly kifejezetten szoros barátságot, kapcsolatot alakított ki az adatközlőivel. Szerepe lehet ebben annak is, hogy Reguly a finnugor nyelvű népekre egy idegen állam alattvalóiként, elnyomottakként tudott gondolni, ami számára, a Habsburg Birodalom alattvalójaként, könnyen lehetővé tette a velük való azonosulást. A következő kutatógeneráció viszonyulása már egyáltalán nem volt ilyen egyértelmű. Munkácsi Bernát és Pápai Károly terepmunkáik során korukban szokatlan humanizmusról, a hantik és manysik iránt érzett szimpátiáról tesznek tanúbizonyságot. Azonban Jankó János és Pápay József viszonyulása ettől élesen eltért. Az a kulturális felsőbbségtudat, amit Jankó János korábban idézett , háromszög-elméletében" is megfigyelhetünk, alapvetően meghatározta személyes kapcsolataikat. A hantikat és manysikat nem tekintették magukkal egyenrangúnak, életmódjuk vélt primitívsége fárasztotta, alkalmanként elborzasztotta őket, leereszkedően, a helyiek érdekeire nem tekintve gyűjtötték össze kulturális és nyelvészeti anyagukat. Ezt a viszonyulást olvashatjuk ki Jankónak abból a fensőbbséges, a hantikból gyakorlatilag tréfát űző leveléből is, amelyben arról mesél barátjának, hogyan itatta le a hanti adatközlőjét néprajzi tárgyak gyűjtésének céljából. De erre vezethető vissza Pápay ne17 Köszönet N. Novikova megjegyzéseiért. 18 Némellyek a vogulokrél frtéztaté képet festettek, de ezekben nincs ítélet, csak előítélet, ők az idegen és egyéni felfogásuk szerint kellemetlen formákat látják, s emellett nem keresik a tartalmat, nem sejtve, hogy itt emberibb és romlatlanabb természet dolgozik, mint nálunk." (Regulyt idézi: Pápay 1906: 6.) 19 Jankó 2001: 80-84.
