Oldal 43 [43]
AZ ÉN FOLYÓM ® 41
számára az egyik legklasszikusabb terepnek tűnnek."7 Ez lehetett tehát az
oka annak, hogy a vaszjugáni hantik témájának újbóli felbukkanása az orosz¬
országi tudományos fórumokon az egzotikus érdekesség auráját kaphatta.
Bär elsö terepmunkämon hajlottam a vaszjugani hantikban, majd az északabbi
hantikban az egzotikust keresni, soha nem tudtam magukat az embereket
annak látni. Ezt azonban eleinte nem erényként éltem meg, hanem kifejezet¬
ten hiányosságként: komoly traunmaként ért az emberek hétköznapisága, akár
ellenszenvessége. Hogy miért éltem meg kudarcként azt, hogy az emberekben
tényleges, nem pedig idealizált tulajdonságaikat láttam, az elsősorban azzal
az elvárással hozható kapcsolatba, amit számomra megint csak a finnugor
néprajztudomány közvetített.
A finnugor néprajzosok egy részének hozzáállását a finnugor nyelvű népek¬
hez ugyanis meghatározta az, hogy rokonoknak tekintették őket. Példának
okáért Reguly - szemben az oroszországi kutatások hozzáállásával - nem
primitiv , másfajúaknak" tekintette őket, tőle idegen volt az a hozzáállás,
hogy a helyieket a kulturális különbözőségük miatt primitívebbnek tartsa.
Sokkal inkább rokonként, magához hasonlóként nézett rájuk, és ezért akár
hajlott arra is, hogy ők tökéletesebbek, amennyiben az , eredetibb" tökéle¬
tesebbet jelent.'** Tudjuk jól azt is, hogy Reguly kifejezetten szoros barát¬
ságot, kapcsolatot alakított ki az adatközlőivel. Szerepe lehet ebben annak
is, hogy Reguly a finnugor nyelvű népekre egy idegen állam alattvalóiként,
elnyomottakként tudott gondolni, ami számára, a Habsburg Birodalom alatt¬
valójaként, könnyen lehetővé tette a velük való azonosulást. A következő
kutatógeneráció viszonyulása már egyáltalán nem volt ilyen egyértelmű.
Munkácsi Bernát és Pápai Károly terepmunkáik során korukban szokatlan
humanizmusról, a hantik és manysik iránt érzett szimpátiáról tesznek tanú¬
bizonyságot. Azonban Jankó János és Pápay József viszonyulása ettől élesen
eltért. Az a kulturális felsőbbségtudat, amit Jankó János korábban idézett
, háromszög-elméletében" is megfigyelhetünk, alapvetően meghatározta sze¬
mélyes kapcsolataikat. A hantikat és manysikat nem tekintették magukkal
egyenrangúnak, életmódjuk vélt primitívsége fárasztotta, alkalmanként el¬
borzasztotta őket, leereszkedően, a helyiek érdekeire nem tekintve gyűjtötték
össze kulturális és nyelvészeti anyagukat. Ezt a viszonyulást olvashatjuk ki
Jankónak abból a fensőbbséges, a hantikból gyakorlatilag tréfát űző leveléből
is, amelyben arról mesél barátjának, hogyan itatta le a hanti adatközlőjét
néprajzi tárgyak gyűjtésének céljából. De erre vezethető vissza Pápay ne¬
17 Köszönet N. Novikova megjegyzéseiért.
18 Némellyek a vogulokrél frtéztaté képet festettek, de ezekben nincs ítélet, csak előítélet,
ők az idegen és egyéni felfogásuk szerint kellemetlen formákat látják, s emellett nem
keresik a tartalmat, nem sejtve, hogy itt emberibb és romlatlanabb természet dolgozik,
mint nálunk." (Regulyt idézi: Pápay 1906: 6.)
19 Jankó 2001: 80-84.