A jugániak további negatív jellemzői a vadság, a durvaság voltak,!9! mig
a különbségek pozitív aspektusa az volt, hogy önmaguknál jobb, kiváló
vadászoknak tartják őket. Egy vaszjugáni férfiról mesélték viccelődve, hogy
a jugáni felesége sokkal jobb vadász volt, mint ő maga. Nemegyszer fordult
elő, hogy az elhibázott vadat a feleség lőtte le végül, sőt, ha együtt vadásztak,
mindig a nő ment elől. A Jugánról beszélve mindig kiemelték azt is, hogy ott
még nem fogyatkozott meg a vadak állománya, még érdemes jávorszarva¬
sokra vadászni, és még lehet találni vadréneket is, ami a Vaszjugán mellett
évtizedek óta nem is mutatkozott, sőt cobolyt is sokkal nagyobb számban
lehet vadászni.
A Jugánra utazásom azonban semmiképpen nem váltotta be elvárásaimat.
A helyiek hantiul beszéltek, az asszonyok díszes ruhákban jártak, és még a
fiatal generáció is hosszú meséket mondott. Ennek ellenére ez a terep sem
tudta teljesíteni azokat az elvárásokat, amelyeket magamban az egzotikum
iránt támasztottam. De nem is teljesíthette, hisz az ott élő emberek élete is
hétköznapi élet volt, tele annak minden hétköznapi szépségével, csúfságával
és — egyáltalán — hétköznapiságával. Ez volt az az utazás, amelyen végérvé¬
nyesen leszámoltam minden egzotizáló, romantikus törekvésemmel.
Ráadásul hamar rá kellett jönnöm, hogy hiba volt elutaznom a Vaszjugán¬
ról, hiszen minden idegszálammal hozzá kötődtem. Miközben próbáltam
az új helyen kapcsolatokat találni, állandóan vaszjugáni ismerőseim jártak
a fejemben, akikhez akkor már erős érzelmi szálak fűztek; és miközben a
Jugánon jártam fiatal vadászokkal az erdőt, esténként olyan tudományos
kérdések kavarogtak a fejemben, amik a Vaszjugánon vetődtek fel. A hely¬
zet abszurditását felismerve három hét után visszaindultam a Vaszjugánra,
telve izgalommal, hogy van-e egyáltalán lehetőségem visszatérni, és hogyan
fogadnak ott engem. Legnagyobb meglepetésemre a fogadtatás teljesen prob¬
lémamentes volt. Sőt, úgy érzem, sokkal jobb helyzetbe kerültem, mint előtte
voltam. Vitathatatlan, hogy óriási szerepe volt ebben annak a puszta ténynek,
hogy visszatértem, hiszen maga a visszatérésem és az, hogy elmondtam, én
11 , Nagyapám lánytestvére jugánihoz ment férjhez, X.Y.-hoz. Börtönben halt meg végül.
Hatalmas, erős ember volt. Egyszer megvadult valamiért, valami bűnt követett el, és
félt, hogy le fogják érte csukni. Bezárta a felesége családját, vagyis apámat laki akkor
még kisgyermek volt], annak apját és anyját, hogy ne tudják elárulni. Nagyapám kérte,
hogy engedje ki varsákat ellenőrizni. Nagy nehezen ki is engedte, de az persze Ajpolovóba
rohant segítségért, a nártot [= hanti szánj és a varsát ott hagyva. Sokáig nemn jött vissza,
ezért nagyanyám is kérte, hogy hadd menjenek segíteni neki varsát ellenőrizni. Persze
őket is csak kiskabátban engedte ki, a legnagyobb télben. A kutya is velük ment. A nártot
meglátva a nagyanyám felpakolta apámat is, és futás a nárttal, a kutyával Ajpolovóba.
A folyón halászok voltak, azok segítetek nekik bejutni Ajpolovóba. Ott a nagyapám már
összeszedte az embereket. El is mentek a Csocsergin tóra, de ott a fickó egy belülről kiégett
fába bevette magát, lukakat fúrt, és az ötlövetű puskájával sakkban tartotta őket. Végül
elmentek. A férfi éjszaka elment a feleségéért, és elmenekült vissza a Jugánra. Útközben
megölte, feldarabolta, megcsonkította a feleségét. Persze elkapták, és a börtönben halt meg."