OCR
34 + EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE jólétüket kockáztatni, zavarba jött, majd remegő kézzel megette a nyers, még meleg csukaikrát, amit nem tudott sokáig magában tartani. 1998-99-es terepmunkäm elején sem voltam még mentes a romantizáló, egzotizáló hajlamtól, de ez volt az a kutatás, amely egyszer s mindenkorra ráébresztett az egzotizmus, a földi Eldorádó utáni vágy hiábavalóságára. Azt már első terepmunkámon is megsejtettem, szembesülve a helyi gazdasági és életkörülményekkel, életstilusokkal, hogy a Vaszjugân a maga er6sen orosz hatás alatt álló hanti kultúrájával nem az egzotikum terepe, nem a ,,Tomszki megye utolsó nemzetiségi szigetecskéje",! hanem egyértelműen periféria, az oroszországi társadalom marginalizálódott peremvidéke. Úgy éreztem, hogy a vaszjugáni hantik kultúrája egy fikció, retrospektív módszerekkel kikövetkeztethető modellje egy hajdani világnak. Azt az érzést, hogy , minden múlt időben van itt" ? erősítette bennem az is, hogy maguk a helybeli hantik is így beszéltek a — feltehetően az orosz elvárásoknak, a néprajzosok okozta korábbi tapasztalatoknak megfelelő módon elképzelt - , hanti kultúráról". A hantik nosztalgikus visszaemlékezéseikben, a , megrontott teremtés és a hanyatló idő gondolatára"? épülő történelemszemléletüknek megfelelően, történetüket folyamatos pusztulásként látták, ahol a jelenkori világ mindig szükségszerűen a korábbi, tökéletesebb világ degradálódott árnyéka. A jelennek a múlttal való összevetésében fontos szerep jutott a szétesett, de a kilencvenes években egyértelműen visszasírt szovjet rendszernek, ami biztos megélhetést, kiszámítható jövedelmet, elégséges áruellátást, jobb iskolázási lehetőségeket jelentett. Hasonlóan fontos volt a természet romlásáról szóló -— nem megalapozatlan - elképzelésük, ahol , régen" sokkal több állat, madár volt az erdőkben, a tavak és folyók pedig halakkal voltak tele, és ma elképzelhetetlen bőségben kínálták magukat a hanti vadászoknak. A hanti kultúra pusztulásának biztos jeleként tekintettek arra is, hogy a kilencvenes években a hanti nyelv vaszjugáni dialektusa szinte megszűnt hétköznapi kommunikációs nyelv lenni, csak két-három család főként idősebb tagjai használták még a nyelvet. A fiatalok zöme érteni sem értette a hanti beszédet. A hajdani hanti vallásról is múlt időben beszéltek, annak ellenére, hogy ekkoriban lehetőség volt vallási tárgyú kutatásokra, és rendszeresen beszéltek a korábbi vallási specialistákról, a szent helyekről és az ott végzett szertartásokról, szembeállítva őket a mai, eltűnő gyakorlatokkal. A hajdani hanti világ bizonyítéka volt még az, hogy az idősebb generáció gyakran idézte fel nosztalgiával az oroszok nagy számban történő bejövetele, idetelepítése előtti hanti falvakat és kiüresedésük, pusztulásuk történetét. Feltehetőleg erre vezethető vissza, hogy 1998-99-es, hosszabbra tervezett utamra úgy indultam el, hogy a Vaszjugánról néhány hónap után átteszem székhelyemet egy másik folyóvölgy mellé, ahol kevésbé , oroszos" hanti világot 9 Kulemzin 1996: 252. 92 Részlet a terepnaplómból. 93 Nagy Z. 2006a.