Seite 27 [27]
AZ ÉN FOLYÓM ® 25
A finnugor néprajzi kutatásoknak a hagyatékokba zártsága még sajátosabb
eredményeket hozott. Kodolányi János munkássága például szinte kizárólag a
múzeumi tárgyak alapján rekonstruálható , anyagi kultúrával" foglalkozott, !
alig mutatkozott benne igény a recens kulturális praxisok bemutatására.
Kínálkozik a kísérteties hasonlat: a , holt nyelvek" fogalmának analógiá¬
jára , holt kultúrákként" viszonyult a finnugor nyelvű népek kultúrájához.
A terepkutatások lehetségessé válása, az új tapasztalatok itt is felülírták a
tudomány korábbi beállítódását.
A finnugor néprajzi paradigma továbbélését e tudományszak kettős intéz¬
ményi beágyazottsága is tovább éltette: az oroszországi, szibériai és belső-ázsi¬
ai népek etnológiájának kutatása nemcsak a néprajzi intézményrendszerben,
hanem attól kissé elválva a finnugrisztikai, altajisztikai műhelyekben is
folytatódott. Ez a beágyazottság az egyértelműen nyelvi alapú tudomá¬
nyosságba legitimálta a rokonságalapú megközelítéseket, és befolyásolta a
kutatások tematikáját, módszertanát, de még elsőszámú olvasóközönségét is.
Az itt dolgozó kutatók egzisztenciálisan is érdekeltek a kutatási paradigma
konzerválásában. Ez a kettős intézményi beágyazottság a mai napig komoly
dilemmákat jelent. Amennyiben a nyelvészeti kutatásokat elválasztjuk a
néprajzi lés irodalmi, régészeti, történeti) kutatásoktól, és a finnugrisztikát
valóban kizárólag nyelvészeti paradigmának tekintjük, akkor mi lesz a sorsa
a Magyarországon a világ más tájaival szemben túlreprezentált finnugor
és altáji nyelvű népekkel foglalkozó néprajzi kutatásoknak, kutatóknak?
Illetve mi a szerepe az egyes tudományszakoknak a finnugrisztika oktatási
portfóliójában, vagy éppen mi a jövője a tematikusan tarka Finnugor Kong¬
resszusoknak? Félreértés ne essék, semmiképpen nem agitálok amellett, hogy
ezeket a tudományterületeket élesen, véglegesen el kell szakítani egymástól.
Meggyőződésem szerint Magyarországon kiválóan, harmonikusan együtt¬
működik az azóta ugyancsak fontos változásokon átment nyelvészszakma
a megújult néprajztudománnyal lés a többi társtudománnyal), rendszeresen
közös projektek futnak, sőt az egyes tudományterületeken dolgozók meg¬
maradtak egymás olvasótábora lenni. Arról már nem is beszélve, hogy egyes
kutatók karrierjében szorosan összefonódik a nyelvészeti és a kulturális
antropológiai megközelítésmód.?
Azt gondolom, a fenti finnugor néprajzi hagyomány felvázolása önma¬
gában is megmagyarázza azt, hogy ebbe szocializálódva miért láttam én is
úgy 1992-es terepmunkám idején, hogy egyértelműen a klasszikus néprajzi
témákat érdemes kutatnom. Vitathatatlanul komoly érdeklődés volt bennem
a halászat és a vadászat kutatása iránt. Ez azonban a nagy elődök munkássága
mellett arra a hétköznapi okra is visszavezethető, hogy első terepomunkám
során tulajdonképpen csak a rendszeres hálóállítások és -ellenőrzések, illetve
61 Lásd pl. Kodolányi 1965; 1966; 1967; 1988.
62 Például Horváth Csilla kutatásai.