Page 23 [23]
AZ ÉN FOLYÓM ® 21
mind finnországi és oroszországi kutatásaiban is az volt, hogy a magyar
kultúrát ismerje meg minél alaposabban, nemcsak leíró, hanem történeti
szempontból is. Kutatásának célját tehát valójában nem is összehasonlító¬
nak, hanem őstörténetinek kellene nevezni." Nem véletlen az sem, hogy
terepmunkáit Magyarországon, Finnországban és Oroszországban végezte.
E három földrajzi szélső pont vizsgálatán keresztül ugyanis vitathatatlanul
megismerhetőnek gondolta szinkrón szempontból az ebben a háromszögben
élő összes finnugor nyelvű nép kultúráját, hiszen azokat elégséges jellemezni
azzal, hogy hol helyezkednek el a három típus által kirajzolt koordináta-rend¬
szerben. Ugyanakkor diakrón szempontból a magyar kultúra történetének
három gócpontját is felismerni vélte bennük: a mai — akkori — magyar kul¬
túra mellett a honfoglalás korának, valamint a magyarság kialakulásának
kulturális állapotát látva bennük. Meghatározása szerint , a finnugor népek
óriási háromszögben laknak, melynek három szögletpontját a magyar, a finn
és az osztják nép képezi. Az eddigi anyaggyűjtésekből constatálni lehet, hogy
tárgyi néprajzban az osztják áll legprimitívebb fokon, következik ezután a
finn, mely tárgyi néprajzával körülbelül a magyarság magyarföldi első száza¬
dokbeli állapotának felel meg s végül maga a magyar, melynek tárgyi néprajza
a legfejlettebb. Ebből nyilvánvaló, hogy figyelembe véve a geográfiai helyzetet,
valamennyi egyéb finnugor népnek [...] tárgyi néprajza csakis a három fokozat
közé eshetik, hol egyikhez, hol másikhoz közelebb; hogy mihelyt a három
saroknép egész tárgyi néprajzát ismerjük, legott adva van az összes finnugor
népek sajátlagos ethnographiája."
A finnugor néprajzi kutatásoknak ez a tér- és időszemlélete meghatározta
a kutatói érdeklődést is. A feltételezett rokonsági kapcsolatokat igazoló ha¬
sonlóságok keresése egyértelműen előszelektált: az obi-ugor népek korabeli
kultúrájának holisztikus teljessége nem érdekelte őket, a modern elemeket
néptorzító orosz hatásnak titulálva szinte kizárólag a régies, archaikuslnak
tűnő) elemekre fordítottak figyelmet, és folyamatosan rekonstruálni akartak
egy még archaikusabb állapotot.
Mindezt részleteiben is láthatjuk, ha feltesszük azt a kérdést, hogy miért a
halászattal foglalkozott Jankó János. A válasznak van egy praktikus, technikai
4 Munkácsi Bernát ezt így fogalmazza meg: , Mert a magyar őstörténet szempontja vezetett
legfőképp tudományos törekvéseimben mindenkor. Ez buzdított már kora ifjúságomban
a tanulmányutakra [...] Így nyelvi és őstörténeti nyomozások párhuzamosan haladtak
egymás mellett munkásságomban s kölcsönösen kiegészítették egymást, a mint hogy
szükség is volt e rendszerre; mert a finn magyar népek ethnológiai problémáihoz nin¬
csenek nekünk bővebben csörgedező s mélyebb betekintést engedő forrásaink, mint a
nyelv és a népszellem alkotásai, különösen a hagyományos népköltés. Afféle bizonyító
adatokat, a minőket az indogermán őstörténet kutatói a védákból és Homérból, a római
klasszikusokból és a Niebelungokból idéznek, nekünk a Kalevalában s a vogul-osztják
hősénekekben kell keresnünk, mert a praehistórikus időkre nézve ezek a mi legtanulsá¬
gosabb irodalmi emlékeink.” (Munkacsi 1892-1921: II/1: 4.)
45 Jankó 2000: 25.