Oldal 22 [22]
20 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE
nyelvű népek mai - akkori — kulturális állapotából egy , alapkultúra" is.
A kutatások metodikai alapja pedig a nyelvtörténet metodikája, vagyis egy¬
egy kulturális elem kapcsán is azt mérlegelték, hogy lehetőleg minél több
finnugor nyelvű nép recens kultúrájában meglegyen, illetve rekonstruálni
próbálták az , alapalakot" a különböző felbukkanások alapján.
Mivel a finnugor néprajzi kutatások a történeti összehasonlító nyelvészetet
tekintették módszertani kiindulópontjuknak, a finnugor nyelvű népek kul¬
túrájában egyértelműen a közös elemeket keresték, nem az esetleges külön¬
bözőségeket. Ez - elsősorban Jankó munkásságában - azt is jelentette, hogy
a vizsgált népekben valójában nem is eltérő kultúrákat láttak, hanem saját
kultúrájuk korai formáját. Vagyis a korabeli orosz és európai kutatásokkal
szemben e kulturális elemeknek nem a primitívségét hangsúlyozták, nem
azt, hogy ezek feltételezett korábbi fejlődési fokok tanúbizonyságai, hanem
ősiségüket, archaizmusukat bizonyították. Mindkét megközelítés történeti
távlatba helyezte a korabeli kulturális jelenségeket, ám míg az egyik az
egyetemes emberi civilizáció kezdetleges kultúrfokát látta bennük, "! addig a
másik saját kultúrájának forrásaként tekintett rájuk, egyszerűségükben töké¬
letességüket fedezve fel.? Vagyis a primitívségre rácsodálkozó, azt felfedező
orosz kutatások kolonialista pillantásával áll szemben a magyar kutatások
sajátos pillantása, amely , domesztikálja", integrálja a finnugor nyelvű népek
történetét és kultúráját saját történetébe.
Ez a hozzáállás meghatározta a finnugor néprajzi kutatások tér- és időszem¬
léletét is. A térszemlélet megváltozása azt jelenti, hogy az oroszországi te¬
rületek ebből a rokonsági alapú megközelítésből következően elveszítették
idegen, távoli jellegüket, hiszen olyan helyként, őshazaként jelentek meg,
ahol a magyarok ősei éltek." A hajdani őshaza területén a mi kultúránk¬
hoz hasonló dolgokat kell és lehet felfedezni, vagyis átvitt értelemben az
otthonosságot kell és lehet vizsgálni. A megváltozott időszemlélet pedig
azt jelenti, hogy a korabeli finnugor nyelvű népek kultúrájában valójában
saját kultúránk korai szakaszát keresték, beillesztették azt a magyarságéba.
Szimptomatikus Jankó János felfogása, akinek célja mind magyarországi,
# Slezkine 1994; Tokarjev 2011; Vermeulen 2015.
12 Árulkodó Munkácsi Bernát szimpátiától áthatott, ugyanakkor mentegetőző gondolata:
, Méltán tarthatnak mindezeknél fogva számot a följegyzett vogul nyelvkincsek a tudo¬
mányos világ figyelmére és tanulmányára különösen nálunk, kik bennük mintegy em¬
lékadományát, ereklyéjét örököltük egy az élők sorából immár kivesző rokon népfajnak,
melynek erényeinél és tehetségeinél fogva bizonyára dicsőbb is lehetett volna pályafutása
az emberiség történetében, ha ebben mostoha politikai és földrajzi körülményei nem
akadályozzák." (Munkácsi 1892-1921/1: 3.)
13 Jankót idézve: , Népi életünknek a honfoglalás kora előtti hosszabbik fele az orosz terüle¬
ten múlott el, ott élnek maig is azok a népek vagy utódaik, melyek szomszédaink voltak,
melyek kultúrája reánk hatott, ott élnek nyelvrokonaink, s így ha meg akarjuk ismerni
őstörténetünket, ha meg akarjuk érteni néprajzunknak ebből a korból maradt elemeit,
vissza kell térnünk oda, a honnan jöttünk: az orosz területre." (Jankó 1900a: 8.)