bevezető stúdiumok ellenére is egyértelműen finnugristaként, pontosabban
, finnugor néprajzosként"? gondolkodtam, ez határozta meg világlátásomat,
tudományos érdeklődésemet, problémalátásomat.
Oroszország lilletve eleinte a Szovjetunió) ezekben az években nyílott meg
a külföldi kutatók számára. Ez azt is jelentette, hogy az egyetlen Schmidt
Évát leszámítva, nem volt olyan magyar származású, finnugor néprajzzal
foglalkozó kutató, aki hosszabb terepmunkát végzett volna Nyugat-Szibéri¬
ában, az obi-ugor nyelveket beszélő népek között. Ez elsősorban azt jelenti,
hogy a 19-20. század fordulójának expedíciós leírásain kívül nem volt olyan
tereptapasztalat, nem volt olyan módszertani kapaszkodó, amelyre saját
terepmunkámat építeni tudtam volna. A terület felfedezése a néprajzi-ant¬
ropológiai kutatások számára ekkoriban még éppen csak elkezdődött.
Ráadásul csak elutazásom pillanatában tudtam meg, hogy a Vaszjugán
mellé fogunk utazni, mert az az a terület, ahova a vendéglátó intézménynek
kapcsolata van, és amely ugyanabban a megyében található. És ugyan a ren¬
delkezésemre álló tomszki egy hónapban mindent megtettem azért, hogy
minél jobban megismerjem az adott terület szakirodalmát, valójában csekély
ismeretekkel rendelkeztem a Vaszjugán mentén élő hantikról.
Mindezt összefoglalva elmondható, hogy megfelelő módszertani, elméleti
és tárgyi felkészültség nélkül indultam első terepmunkámra, vagyis hiába
óvnak ettől mindenkit a kezdetektől fogva az antropológiai terepmunka mód¬
szeréről gondolkodók??? — amiről ekkor még fogalmam sem volt —, valójában
,jó szemű amatőrként"?! érkeztem meg a terepre, és csak , józan eszemre"
és az , emberi tapintatomra", empátiámra támaszkodhattam.?
Módszertani és elméleti képzetlenségem mellett terepomunkámra alapvető
hatással volt az is, hogy diákként egy tapasztalt nyelvésszel utaztam együtt,
akinek terepmunkamódszere annak ellenére meghatározta az enyémet is,
hogy éreztem a kettőnk hozzáállása közötti különbséget. Az első naptól kezd¬
ve a nyelvi kutatasok, a szégytijtés, a grammatikai paradigmak lekérdezése,
esetleg hanti nyelvű (folkl6r)szévegek, szövegminták lejegyzése volt az út
fő célja, amely mellett saját, , kulturális" érdeklődésem eltörpült. Ráadásul
a hantik számára is sokkal egyértelműbb, jobban érthető volt az, hogy az
utunk célja a nyelv leírása, és a számukra sokszor triviálisnak tűnő témák¬
ról — mint például vadászat, halászat, családtagok iránti érdeklődés — való
beszélgetést nem igazán tudták munkaként értelmezni, nem volt elégséges
5 Finnugor néprajztudományként nem egyszerűen a finnugor nyelvű népekkel foglalkozó
néprajzi kutatásokat értem, hanem — mint majd a továbbiakban részletesen ki is fejtem
— a történeti összehasonlító nyelvészetből kinőtt, a rokonságot a kutatások fókuszába
állító tudományos paradigmát.
30 Malinowski 1922.
31 Evans-Pritchard 1976: 240-254.
2 Birket-Smith 1969: 18.