Seite 18 [18]
16 © Ecy FOLYÓ TÖBB ÉLETE
féle etnikumot tüntet fel a statisztika. A hantik száma nem éri el a hétszáz¬
húsz főt, ami mindössze 0,0796-os arányt jelent."
A megye egyik legészakibb járása a Kargaszoki járás, amelynek területe
alig kisebb Magyarországénál, lakossága viszont mindössze húszezer fő (lásd
I. kép). Itt él a Tomszk megyei hantik egy jelentős része, kétszáz ember, akik
még így is elenyésző kisebbségnek számítanak, arányuk 0,8890.?? A terület
a Vaszjugáni mocsár része, amely Eurázsia legnagyobb tőzeglápja, míg a
magasabban fekvő területek a tajgához tartoznak. A folyók szabályozatla¬
nok, útjukat rengeteg kanyarral, hurokkal, mellékág kialakításával járják
végig, a tavaszi olvadáskor pedig jelentős területeket öntenek el. Az időjárás
szélsőséges, nyáron akár +35°C is lehet, mig télen elérheti a -50°C-ot; az
átlaghőmérséklet januárban -21°C, jüliusban +19°C. A tel októbertől április
elejeig tart, az egyetlen hönap, amikor meglepö, ha fagy, a jülius.
Novüj Vaszjugánba való megérkezésem napja előtt több mint egy hónappal
indultam útnak vonaton Tomszk felé. Maga az utazás végtelen szerencsének
köszönhetően talált meg: az 1991-ben Pécsről Szombathelyre költöző Pusztay
János nyelvész már távozása után kérdezte meg szombathelyi irodájában,
hogy nincs-e kedvem Szibériába menni a hantikhoz. Azon a nyáron ugyanis
ő már járt a külföldiek számára zárt városból éppen akkor látogathatóvá váló
Tomszkban, ahol szoros kapcsolatot épített ki a Tomszki Pedagógiai Főiskola
Északi Nyelvek és Népek Intézetével, az ügynevezett „Dulzon-iskoläval”.
Gondolkodás nélkül mondtam igent. 1992 májusának első napján Alekszandra
Arkagyijevna Kimmel, a kiváló tomszki nyelvésszel együtt indultunk Ma¬
gyarországról Tomszkba. Egy hónap akklimatizálódás, az ottani nyelvészek
által kért magyar nyelvtanítás, könyvtári, archívumi és múzeumi kutatások
után indultunk a megye Kargaszoki járásába a Vaszjugán mellé egy darabig
hajón, majd repülőgépen. Néhány napos kargaszoki intermezzót követően
láttam meg először Novüj Vaszjugán homokos, falusias utcáit felülről, a
fehér foltokként fel-felbukkanó libacsapatokkal és a magányosan kószáló
tehenekkel tarkítottan. Velünk utazott hanti házigazdáim lánya is, aki az
akkor az egész expedíciót finanszírozó Tomszki Pedagógiai Főiskolán admi¬
nisztrátorként dolgozott. Vendéglátóim házába így vendégként, sőt kiemelt
vendégként érkeztünk, hiszen a lányuk munkahelyi főnöke és egy külföldi
diák érkezett, ráadásul nekik köszönhetően utazhatott haza a lányuk is in¬
gyen, mint az expedíció tagja. Ez volt az a kapcsolat, amely minden további
itt-tartózkodásomat is megalapozta, meghatározta.
Ekkor még diák voltam, a magyar szakom és a finnugor specializációm
befejezéséhez közeledtem Fancsaly Éva és Dobó Attila vezetésével, néprajzos
tanulmányaimat pedig még csak éppen megkezdtem a Pécsi Tudományegye¬
tem néprajz szakjának legelső évfolyamában. Ekkor azonban még a néprajzos
2” Vszerosszijszkaja perepisz’... 2010.
> Uo.