Oldal 16 [16]
OCR
l4 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE mert a terepmunka lényege aligha ebben ismerhető fel, és a túltechnicizálás rengeteg buktatót rejt. Ahogy Sárkány Mihály idézi Peter Berger gondolatát, na tudományban, miként a szerelemben, az, ha túl nagy súlyt fektetünk a technikára, nagy valószínűséggel impotenciához vezet".:! Mindezek helyett azt szeretném nyomon követni, pontosabban fogalmazva megérteni és megérthetővé tenni, hogy hogyan és miért alakult éppen úgy a terepmunkám, ahogyan alakult. Ez a bevezetés helyenként tudományos szövegként fog hatni, máshol egyáltalán nem emlékeztet majd a tudományos szövegekre. Ez talán szükségszerű. Talán a tereptapasztalatok feldolgozásának, a terepmunka-folyamat bemutatásának nem is a tudományos szöveg a legkézenfekvőbb műfaja, ahogyan ezt a terepmunka-tapasztalataikat megfogalmazó, az utóbbi években örvendetesen megszaporodó magyar nyelvű szövegek is igen gyakran hangsúlyozzák.?? Először a Vaszjugánon 1992. június 6-án, egy többórás, eleinte esővel, majd hóeséssel tarkított repülőút után megérkeztem a szibériai Novüj Vaszjugán faluba, a Vaszjugán mellé (lásd IV. és V. kép). Amikor az AN-2-es repülőgép, helyi becenevén a ,kukoricaszállító", letett a repülőtéren, csapatunk hanti tagjának szülei vártak bennünket. Csomagjainkat a házukba cipeltük, ahol a gyomorpróbáló út után bőségesen terített asztallal fogadtak, aminek köszönhetően életemben először ettem különböző módokon szárított halat. Minden új volt: a táj, az emberek, az ételek, a nyelv, amit itt néhányan beszéltek. A család távolabbi rokonai, például házigazdám öccse is felkeresett minket. Szinte folyamatos , teázás" közben rengeteget beszélgettünk, rengeteg jegyzetet írtunk, intenzíven elkezdtük tanulni a hanti nyelv vaszjugáni dialektusát. Éjszaka a végletekig fáradtan, de szinte boldogan írtam jegyzetfüzetembe, hogy , a nap mérlege: SZUPER". Pedig ekkor még nem is jutottunk el a tajgában megbúvó, idillinek tűnő Ozernojéba, ahol a család korábbi lakóhelye volt, és amit akkoriban vadászatra, halászatra használtak (lasd VI. és VII. kép). Novüj Vaszjugän a megérkezésemkor t6bb mint háromezer fős település volt, mai lélekszáma alig haladja meg a kétezer-ötszázat. A települést 1933ban alapították erőszakkal idehurcolt, kulákká nyilvánított kitelepítettek számára. 1939-ben önálló járásközponttá vált, amely húsz évig, egészen 1959-ig működött, mígnem a kitelepítettek számának csökkenése és a korábbi aprótelepüléses településszerkezet központosítása szükségtelenné nem tette. 21 Sárkány 2017: 338. Itt idézi Berreman könyvéből Peter Berger gondolatát. 2 Szabó Á. Töhötöm szerint írása , inkább egy módszertani esszé, mintsem igazi néprajzi tanulmány" (Szabó 2020: 363]; Régi Tamás pedig egyenesen azt írja, hogy , antitudományos akarok lenni" (Régi 2016: 304).
