Oldal 16 [16]
l4 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE
mert a terepmunka lényege aligha ebben ismerhető fel, és a túltechnicizálás
rengeteg buktatót rejt. Ahogy Sárkány Mihály idézi Peter Berger gondolatát,
na tudományban, miként a szerelemben, az, ha túl nagy súlyt fektetünk a
technikára, nagy valószínűséggel impotenciához vezet".:! Mindezek helyett
azt szeretném nyomon követni, pontosabban fogalmazva megérteni és meg¬
érthetővé tenni, hogy hogyan és miért alakult éppen úgy a terepmunkám,
ahogyan alakult. Ez a bevezetés helyenként tudományos szövegként fog
hatni, máshol egyáltalán nem emlékeztet majd a tudományos szövegekre.
Ez talán szükségszerű. Talán a tereptapasztalatok feldolgozásának, a terep¬
munka-folyamat bemutatásának nem is a tudományos szöveg a legkézen¬
fekvőbb műfaja, ahogyan ezt a terepmunka-tapasztalataikat megfogalmazó,
az utóbbi években örvendetesen megszaporodó magyar nyelvű szövegek is
igen gyakran hangsúlyozzák.??
Először a Vaszjugánon
1992. június 6-án, egy többórás, eleinte esővel, majd hóeséssel tarkított re¬
pülőút után megérkeztem a szibériai Novüj Vaszjugán faluba, a Vaszjugán
mellé (lásd IV. és V. kép). Amikor az AN-2-es repülőgép, helyi becenevén a
,kukoricaszállító", letett a repülőtéren, csapatunk hanti tagjának szülei vártak
bennünket. Csomagjainkat a házukba cipeltük, ahol a gyomorpróbáló út után
bőségesen terített asztallal fogadtak, aminek köszönhetően életemben először
ettem különböző módokon szárított halat. Minden új volt: a táj, az emberek,
az ételek, a nyelv, amit itt néhányan beszéltek. A család távolabbi rokonai,
például házigazdám öccse is felkeresett minket. Szinte folyamatos , teázás"
közben rengeteget beszélgettünk, rengeteg jegyzetet írtunk, intenzíven el¬
kezdtük tanulni a hanti nyelv vaszjugáni dialektusát. Éjszaka a végletekig
fáradtan, de szinte boldogan írtam jegyzetfüzetembe, hogy , a nap mérlege:
SZUPER". Pedig ekkor még nem is jutottunk el a tajgában megbúvó, idillinek
tűnő Ozernojéba, ahol a család korábbi lakóhelye volt, és amit akkoriban
vadászatra, halászatra használtak (lasd VI. és VII. kép).
Novüj Vaszjugän a megérkezésemkor t6bb mint háromezer fős település
volt, mai lélekszáma alig haladja meg a kétezer-ötszázat. A települést 1933¬
ban alapították erőszakkal idehurcolt, kulákká nyilvánított kitelepítettek
számára. 1939-ben önálló járásközponttá vált, amely húsz évig, egészen
1959-ig működött, mígnem a kitelepítettek számának csökkenése és a korábbi
aprótelepüléses településszerkezet központosítása szükségtelenné nem tette.
21 Sárkány 2017: 338. Itt idézi Berreman könyvéből Peter Berger gondolatát.
2 Szabó Á. Töhötöm szerint írása , inkább egy módszertani esszé, mintsem igazi néprajzi
tanulmány" (Szabó 2020: 363]; Régi Tamás pedig egyenesen azt írja, hogy , antitudomá¬
nyos akarok lenni" (Régi 2016: 304).