Seite 371 [371]
A MANGÓ ÉS A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖMEI " 369
(2004); Fine és Deegan (2009 [19961: 1) szerint , a belátással párosuló szeren¬
cse egyedülálló és véletlenszerű »keverékének« interaktiv végkimenetele”’;
legszélesebb értelemben ,,a véletlen szerepe a felfedezésekben".? André
és szerzőtársai nem véletlenül szögezik le, hogy ,,a »serendipity« egységes
felfogása helyett inkább valamiféle folyamatos kontinuumot latni, ahol egy
személyes érdeklődésre számot tartó dolog akaratlan felfedezésétől eljutunk
egy szakterületen a meghatározó áttörésig, amelynek során a szakember
»eleselmejü« meglätässal fogja fel a kapcsolatot egy érzékelt jelenség és egy
új invenció lehetősége között" (André et alii 2009: 313).
Az antropológiában a , serendipity"-re fordított figyelem nyilvánvaló
kapcsolatban áll a terepmunka fogalmának átalakulásával, a terepmunka
mibenlétéről folytatott vitákkal. A megváltozott, új, modern körülmények
között ugyanis , nem mindig világos, hol kezdődik és hol végződik a
terepmunka " s ez , olyan antropológiát tesz szükségessé, ami fel van készülve
a váratlan találkozásokra, egymás mellé rendelésekre és abból következő
kutatási kérdésekre" (Martinez 2018: 1). A „serendipity” az antropolögiai
gyakorlatban , messzemenően vágyott és keresett ideál, ami a reflexivitással
és a nyitottsággal együtt az etnográfiai módszer kulcsfontosságú jegye"
(Rivoal—Salazar 2013: 13). S6t, ,.ez maga a terepmunka lényege” (Pieke 2000:
138), mert a terepmunka véletlenszerű megfigyelésekkel és találkozásokkal
indul, aminek következtében par excellence , magában hordozza mindazt, amit
Merton »szerendipitiv mikrokérnyezetnek« nevez” (Sunier—Verkaaik—Blok
2005: 109). A ,,serendipity” ráadásul mára eredeti értelmén — a Walpole által
leírt szerencsés felfedezéseken — túlmutatóan magát az etnográfiai folyamatot
15 alakító tényezővé vált: , olyan fogalom, amelynek segítségével le tudjuk írni
azt az élményt, amikor hirtelen ymeglátjukxk azt, ami korábban a látókörünkön
kívül esett: amikor drámai módon rájövünk arra, hogy verről szól az a bizonyos
dolog« — azt a pillanatot, amire az etnográfiai narratívák úgy utalnak, mint a
»geertzi [kakasviadal-] pillanat« (Rivoal—Salazar 2013: 13.; vö. Geertz 1973).
Az antropologiaban a diskurzus egyik csomópontja a , serendipity"-hez
szükséges pszichikai és egyéb adottságok vizsgálata, a rá való , felkészülés",
a jelenség felszínre hozása, azaz , megtervezése", kivitelezése" (, designing",
, engineering") — jóllehet ez utóbbi fogalom, mint azt Van Andel leszögezi,
valójában oximoron (1994: 180—181). És noha nem tudjuk , megtervezni" a
, serendipiíty" bekövetkeztét, megpróbálhatjuk , megteremteni mindazokat
a lehetőségeket, amelyek elősegíthetik, hogy [mégis] megtörténjék" (Woods
2014: 5, online). Ehhez kapcsolódóan az emóciók szerepe, illetve a , seren¬
dipity"-hez szükséges emocionális környezet kialakítása mint lehetséges
kérdés mind ez idáig kevés figyelmet kapott. Egyedül Woods tért rá ki rövi¬
den, hivatkozva a Nelson és Stolterman (2003) által megalkotott , átlelkesít/
32 A francia szohasznälatra vonatkozéan Id. https://fr:wikipedia.org/wiki/S%C3%A9ren¬
dipit%C3%A9.