Oldal 362 [362]
OCR
360 " A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖME governance"-t megelőlegező körlevelében kifejtett irányelvek (, Kinek-kinek a saját főnökeit, saját bíráit és saját törvényeit!" [azaz: minden nemzetiséget/etnikus csoportot megillet a jog, hogy saját főnökei, bírái és törvényei legyenek]) szellemében — egymás után jelentek meg a különböző etnikumok közismert francia szóval , coutumier"-nek nevezett szokásjoggyűjteményei (Dournes 1951: szre; Gerber 1951: sztieng; Guilleminet 1952: bahnar; Boulbet 1957: ma; Lafont 1963: gy6rai ,,coutumier”-k). Az egyik legnagyobb etnikum, a dél-vietnámi Pleiku környékén élő györai-k szokäsjoggyüjtemenyehez irt előszavában P. Lafont (1963: 13) már sommásan megállapítja: , Gyakorlatilag minden dél-vietnámi hegyi törzsnek van szokásjoggyűjteménye, s közülük öt tudományos publikációban is napvilágot látott." Ugyanakkor a bevezetőket olvasva nyilvánvalóvá válik az is, hogy le nem írt, kodifikálatlan, szádbhagyományban élő jogról lévén szó, e gyűjtemények ilyen formában valójában a gyűjtők-kutatók alkotásai, összeállításai. A sztieng-ekröl szölva a „coutumier” szerzöje, Gerber (1951: 227) igy fogalmaz: „Az Annami Kordillerak legtöbb őslakos népének olyan, gyakran dalokba sűrített és generációról generációra tovább adott orális hagyományai vannak, amelyek szokásjoggyűjteményt képeznek. A sztieng-eknél semmi hasonlót nem találunk. Náluk az öregek, a tekintélyes emberek ugyan jól tudják, hogy a vitákat és a civódásokat mindig is közismert elvek alapján döntötték el, de még a legtudósabb törvényismerők sem tudnának összeállítani egy szokásjoggyűjteményt. Csak miután számos, különféle vidéken élő tekintélyes személyiséget megkérdeztünk, tudtuk azokat a szokáselveket összefoglalni, amelyeket láthatólag az összes, ősi szokásainak az emlékét még őrző sztieng elfogad." Hasonló szellemben ír Lafont is (1963: 13), aki — jóllehet az őt megelőző szokásjoggyűjtemények összeállítóit egyenesen , szokásjogkitalálóknak" („inventeurs’”) nevezi, felröva nekik, hogy az általuk publikált szövegeket nem helyezték bele a társadalmi-kulturális jogi kontextusba — maga számol be róla részletesen, hogy az általa közreadott györai gyűjtemény jórészt a sztieng-ekéhez hasonló módon készült: a szokásjog a gyűjtés idején a , teljes kihalás szélén állt", a falusi és kerületi bíróságok bírái legfeljebb csak A chacun ses chefs, à chacun ses juges, à chacun ses lois.” 4° ,,Pratiquement, chaque tribu montagnarde du Sud Viêt-Nam a son coutumier et cinq de ceux-ci ont déjà fait l’objet de publications.” 15, La plupart des autochtones de la Chaîne Annamitique possèdent des traditions orales, condensées souvent dans des chants qu’ils se transmettent de génération en génération et qui constituent leur coutumier. Rien de pareils n’existe chez les Stieng. Chez eux les vieillards, les notables, savent bien que de tout temps les litiges ont été tranchés suivant certains principes connus, mais le plus savant de ces légistes (tôrvényismeré/jogtudé) ne saurait constituter un coutumier. Ce n’est qu’en interrogeant de nombreux notables dans différentes zones d’habitat que nous avons pu résumer les principes qui paraissent admis par tous les Stieng ayant conservé le souvenir de leurs coutumes ancestrales.” (Gerber 1951: 227.)
