Oldal 362 [362]
360 " A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖME
governance"-t megelőlegező körlevelében kifejtett irányelvek (, Kinek-kinek
a saját főnökeit, saját bíráit és saját törvényeit!" [azaz: minden nemzetisé¬
get/etnikus csoportot megillet a jog, hogy saját főnökei, bírái és törvényei
legyenek]) szellemében — egymás után jelentek meg a különböző etnikumok
közismert francia szóval , coutumier"-nek nevezett szokásjoggyűjteményei
(Dournes 1951: szre; Gerber 1951: sztieng; Guilleminet 1952: bahnar; Boulbet
1957: ma; Lafont 1963: gy6rai ,,coutumier”-k). Az egyik legnagyobb etnikum,
a dél-vietnámi Pleiku környékén élő györai-k szokäsjoggyüjtemenyehez irt
előszavában P. Lafont (1963: 13) már sommásan megállapítja: , Gyakorlatilag
minden dél-vietnámi hegyi törzsnek van szokásjoggyűjteménye, s közülük
öt tudományos publikációban is napvilágot látott."
Ugyanakkor a bevezetőket olvasva nyilvánvalóvá válik az is, hogy le nem
írt, kodifikálatlan, szádbhagyományban élő jogról lévén szó, e gyűjtemények
ilyen formában valójában a gyűjtők-kutatók alkotásai, összeállításai. A szti¬
eng-ekröl szölva a „coutumier” szerzöje, Gerber (1951: 227) igy fogalmaz:
„Az Annami Kordillerak legtöbb őslakos népének olyan, gyakran dalokba
sűrített és generációról generációra tovább adott orális hagyományai van¬
nak, amelyek szokásjoggyűjteményt képeznek. A sztieng-eknél semmi
hasonlót nem találunk. Náluk az öregek, a tekintélyes emberek ugyan jól
tudják, hogy a vitákat és a civódásokat mindig is közismert elvek alapján
döntötték el, de még a legtudósabb törvényismerők sem tudnának összeál¬
lítani egy szokásjoggyűjteményt. Csak miután számos, különféle vidéken
élő tekintélyes személyiséget megkérdeztünk, tudtuk azokat a szokáselveket
összefoglalni, amelyeket láthatólag az összes, ősi szokásainak az emlékét
még őrző sztieng elfogad."
Hasonló szellemben ír Lafont is (1963: 13), aki — jóllehet az őt megelőző
szokásjoggyűjtemények összeállítóit egyenesen , szokásjogkitalálóknak"
(„inventeurs’”) nevezi, felröva nekik, hogy az általuk publikált szövegeket
nem helyezték bele a társadalmi-kulturális jogi kontextusba — maga számol
be róla részletesen, hogy az általa közreadott györai gyűjtemény jórészt a
sztieng-ekéhez hasonló módon készült: a szokásjog a gyűjtés idején a , tel¬
jes kihalás szélén állt", a falusi és kerületi bíróságok bírái legfeljebb csak
A chacun ses chefs, à chacun ses juges, à chacun ses lois.”
4° ,,Pratiquement, chaque tribu montagnarde du Sud Viêt-Nam a son coutumier et cinq
de ceux-ci ont déjà fait l’objet de publications.”
15, La plupart des autochtones de la Chaîne Annamitique possèdent des traditions orales,
condensées souvent dans des chants qu’ils se transmettent de génération en génération
et qui constituent leur coutumier. Rien de pareils n’existe chez les Stieng. Chez eux les
vieillards, les notables, savent bien que de tout temps les litiges ont été tranchés suivant
certains principes connus, mais le plus savant de ces légistes (tôrvényismeré/jogtudé)
ne saurait constituter un coutumier. Ce n’est qu’en interrogeant de nombreux notables
dans différentes zones d’habitat que nous avons pu résumer les principes qui paraissent
admis par tous les Stieng ayant conservé le souvenir de leurs coutumes ancestrales.”
(Gerber 1951: 227.)