Page 258 [258]
256 " A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖME
ni, sehol sem szól a hangszóró! Mert az eső, az bizony zuhog. [...] Úgyhogy
»aratas«! Magunk vagyunk, és xcsendkx van. Azért csak idézőjelben, mert
a tetőn úgy kopog, hogy beszélgetni csak kiabálva lehet(ne). Marad tehát az
elmélyült munka..." (Naplóbejegyzés, 2007. augusztus 3., Ea Hiu)
,:/4 8-kor ébredünk. Egész éjjel esett, és most is zuhog, vigasztalanul. [...]
A hangosbeszélő is második napja néma. Legyen is!" (Naplóbejegyzés, 2007.
augusztus 4., Ea Hiu)
Ahogy elállt azonban, a pünkösdi királyságnak azonnal vége lett. Ekkora már
átköltöztünk az időközben felépült új házba ( VIII. színes kép és 15. kép), amely¬
nek a trópusokon szokásos hosszú és nagy szellőzőnyílását — ahol a levegővel
együtt a hang is szabadon beáramlik — asszisztensem deszkával fedte be. Ám
minden hiába! , Hiába zárta le tegnap H deszkával kívülről a szellőzőrácsot, a
hangszóró így is ránk ront hajnali 5 órakor, és kivédhetetlenül felébreszt ben¬
nünket. Ez a fiú tényleg a rendszer produktuma, mondja H, és igaza van. Ha
már neki fel kell kelnie mindennap reggel 4-kor, hát ő is felébreszt, kegyetlenül
és konokul mindenkit! A lényeg: semmiféle emberi jogod, privát szférád ne
legyen, a rendszer kívülről-belülről impregnáljon. Akár akarod, akár nem,
bejön a házadba utánad, és mint egy Panoah,? belebújik a testedbe, és belülről
zabál fel. Pedig már nem is demokráciát követelek, csak egy kis emberséget.
De nincs. »Jaj a legyőzötteknek!x K-nak még ebédkor mondom, hogy [...] AH
jól kibabrált velünk, ígérete ellenére. Felhívja. Végül H már csak azt kéri tőle,
hogy legalább halkabban bömböltesse. . . Erre az esti 5 órás szeánsz elmarad. . .
Ki érti ezt? Es mi lesz holnap?” (Naplöbejegyzes, 2007. augusztus 11., Ea Hiu)
Aztán kis idő múlva a cérna el is szakad. , Vasárnap van, ilyenkor még az
Úristen is megpihent. De a hangszóró, az bezzeg nem! A forradalom napja
van (1945, Viét Minh). Reggel 5 ota üvôlt 100 000 decibelen, frôcskôli, züdit¬
ja rám a propagandát, a zenének nevezett zajförmedvényeket, majd élőben
közvetíti a HCM [Hő Chi Minh] ékesszólási versenyt. Az 1950-es évekbeli
vagy háborús filmekben szoktam ilyesmit látni-hallani. Hiába van becsukva
minden ajtó-ablak, szinte kiesek az ágyból hajnalban. Tehetetlen dühömben
most először elragadtatom magamat H előtt, és ököllel verem a falat. Nem
tehetek róla. Én is ember vagyok, nem bírok mindig uralkodni magamon.
Ez tényleg állatkínzás. Ezt tényleg azért találták ki, hogy — mint mpag T
mondta egykor — megund egy idő után, és inkább beadd a derekad, mintsem
hogy állandóan hallgasd. De most már sokadszor figyelem meg: ezzel az
egész reggel el van szúrva. Hiába kelek fel az otthoni menetrendhez képest
szokatlanul korán, ebédig épp hogy össze tudom szedni magam a korán kelés
okozta sokk után. Úgy veszek megint nemes bosszút, hogy kimegyek, és
magnóra rögzítem ezt a zajforrást is, most már sokadszorra. Itt jól hallható
HCM [Hő Chi Minh] neve meg a Vietnámi Szocialista Köztársaság neve.
35 Panoah: a brú panteon talán legrettegettebb tagja, emberevő istenség, amely belebújik
az áldozatába és elevenen falja fel. A ritka megszállottsági eseteket Panoah tevékeny¬
ségének tulajdonítják.