Oldal 252 [252]
OCR
13. kép. Dinh Hóng Hái magnóra veszi a kezében tartott kabóca hangját rajta: felvesszük H kis ketyeréjével a csiszológép hangját (ehhez nem kell az én jó flash-micróm!), pokoli, jól visszaad mindent. Majd további fényképeket válogatok: hangosbeszélő, bádogtető (gyorsan lefényképezem, ehhez majd hozzá kell rendelni egy esős fényképet kívülről -- a hangját, amikor dörömböl a tetőn), tv, csettegő, most jut eszembe: kabócák, motorbicikli! És ki tudja még, mi jön ehhez hozzá? Az ötlet persze szép, de rengeteg időt elvesz a fotók összekeresése, a hiányzók megcsinálása, a powerpointos [... szöszmötölés], pedig még meg se tanultam, majd BMT-ben...” (Naplobejegyzés, 2007. julius 10., Ea Hiu) (13. kép) Ki gondolta volna, hogy a , ki tudja, még mi jön" jeligére egy nappal később akár humorosnak is felfogható újabb csattanós példát tudok felhozni: , Végre eljött az avokádó-szezon. Néhány nap óta folyamatosan érnek, illetve potyognak le, még féléretten — most már végre nem a bádogtetőre, amióta egy nap H nagy dühösen felmászott a tetőre, és letörte azokat az ágakat, amelyek miatt, illetve az amelyeken termő, idő előtt lepotyogó gyümölcsök miatt nem tudtunk korábban aludni. Ennek már majdnem vége, bár épp tegnap du. egy kb. 40 dkg-os példány ébresztett fel az álmomból, amint bombarobbanás-szerűen hullott a tetőre. H be is gyűjtötte rögtön..." (Naplóbejegyzés, 2007. július 11., Ea Hiu)
