Oldal 154 [154]
OCR
152 " A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖME a világ jelenleg becsült mintegy 7500 nyelvének" több mint egyharmadára, 2800 nyelvre fordították le a Bibliát vagy annak egyes részeit és — nem mellesleg — segítették elő kutatásaikkal e nyelvek tudományos megismerését. Ezzel a háttérrel jutott el a Miller házaspár is Vietnámba,? ahol 1961—1975 között éltek és dolgoztak a brúk között, először Khe Sanh-ban (1961—1968)," (2—8. kép) majd később, amikor a hadi események alakulása miatt Khe Sanh-t evakuálni kellett, a tengerparti Döng Há közelében, Cam Lő-ban és Kija-ban;!° ide a háború elől menekülő civil brú lakosságot követték. Hogy ítt pontosan meddig tartózkodtak, nem ismert, de Hickey-től tudjuk (1982: 233), hogy John D. Miller az 1972-ben légihídon áttelepített 2580 főnyi brú kimenekítésében személyesen részt vett, s oda-vissza repült Hue és Ban Me Thuot között.!! 1975-ben, a Dák Lák tartománybeli Ban Me Thuot városban estek az előrenyomuló észak-vietnámi csapatok fogságába, ahonnan Hanoi7 A SIL online is elérheté nyelvkatalogusa, az Ethnologue: Languages of the World 2009-ben kiadott 16. kiadása 7358 nyelv adatait tartalmazza (szemben a 2005-ös 15. kiadás 6912 és a 2000-es 14. kiadás 6809 nyelvével). $ A Miller házaspár 1960-ben lett a SIL munkatársa; Carolyn Miller 1989-ben a SIL International Boardjának tagja lett; kettejüket 1996—2000 között a SIL öt délkelet-ázsiai országát összefogó közös program társigazgatóivá nevezték ki; Carolyn Millert 1999-2008 között (harom cikluson keresztül) a SIL Board elnökévé (chair) és a SIL International elnökévé (president) választották. A Miller házaspárról semmiféle életrajz nem hozzáférhető nyilvánosan: publikációkban vagy az interneten sem találtam semmiféle pontos vagy főleg részletes életrajzot róluk, kapcsolatba kerülni velük nem tudok. Így az életükre vonatkozó adatokat elszórt forrásokból kellett összeállítanom. Franciául megjelent könyvemben (Vargyas 2000) ezért még 1958-ra tettem vietnámi tevékenységük megkezdését; ez a jelenlegi adatok birtokában téves. Hickey tudósításából (2002: 222—223) annyi biztos, hogy Khe Sanh-t 1968. január 21-én az utolsók között hagyták el. 4 Cua/Küa Hickey írásaiban (1982, 1993, 2002) egyszerűsített írásmóddal, vietnámi diakritikus jelek nélkül szokott szerepelni. Mivel ez a helység a mai vietnámi térképeken nem található meg, pontos mai írásmódjában nem vagyok biztos. Brú írásmódja Küa-a következőkben ezért ezt fogom használni. A brik attelepitéséhez Id. Nguyén Trac Di 1972; Hickey 2002: 313, 315-316; Hickey 1982: 232-233. A menekülest välasztö 2580 föt (Nguyen Träc Di 1972: 5 &s 6) Hueból 1972. április 19—22-én több menetben, Air America tehergépekkel szállították át légihídon Dák Lák tartományba, Ban Me Thuot város mellé, Buon Jat faluba (ma: Ea Hiu, ahol 2007-ben végeztem 6 hónapos terepmunkát). Nguy£n Träc Di (1972: 9.) facsimileben közreadja G. D. Jacobson Asst. DEPCORDS/MACYV (Assistant Deputy to Civil Operations and Rural Development Support/ Military Assistance Command, Vietnam) gratulälö levelet Nay Luett kisebbségügyi miniszterhez, amelyben Jacobson 2301 ättelepitett brüt emlit — szemben a fenti 2580 fővel. Ugyancsak 2300 brúról és néhány pakoh-ról számol be Hickey 1982: 233. C. P. Miller említi Captured! c. könyvében (Kindle Edition Locations 158—160, 172-175), hogy Ban Me Thuot-ból még kilátogattak Buon Jat-ba, egy utolsö istentiszteletre áttelepített brú barátaikhoz. Hickey 1978: 233 alapján tudjuk, hogy elfogäsukkor a Christian and Missionary Alliance Ban Me Thuot-i bázisán éltek már 5 hónapja Richard és Lillian Phillips, továbbá Betty Mitchel misszionáriusok társaságában.
