Page 134 [134]
OCR
5. kép. Báo Dai a Paris Match 1953. szept. 5—12-i címlapján (No. 233) a szám valószínűen túlzó, bizonyosan jól mutatja a félelem mértékét, ami a demokratikus folyamat gátja volt." (Chapman 1 von) 2006: 36.) Ezt a megál- 6a. kép. Báo Dai felesége és legkedvesebb szeretői lapítást támasztja ala a_ 6b. kép. Báo Dai néhány további szeretője párizsi Le Monde és a francia sajtó is, amelynek egybehangzó véleménye szerint a választáson a szavazók 5090-a nem vett részt a megfélemlítés következtében (uo. 35). A biztos győzelmet volt hivatva biztosítani a rendkívül közeli időpontra kiírt szavazás is: kiírása (1955. október 6.) és lebonyolítása (1955. október 23.) között alig több mint két hét (!) telt el, így aztán a riválisoknak, mindenekelőtt a francia Riviérán lakó Báo Dai-nak, nem maradt ideje a választásokra való felkészüléshez. Utolsó próbálkozásként Báo Dai október 13-án Cannes-ból ugyan megvádolta Diémet, hogy a referendum által lehetetlenné teszi a két országrész békés újraegyesítését (ami — mint tudjuk — a választások egyik kifejezett célja volt), majd október 18-án visszavonta Diém miniszterelnöki kinevezését —, de ezzel már nem tudta befolyásolni az eseményeket. Ami a szavazás részleteit illeti (Chapman 2006; 2013: 146—172; Miller 2013: 140—142), az általános választójog alapján elvileg minden 18. életévét betöltött és a népszámlálási íveken regisztrált választó (5 335 688 fő) részt vehetett a szavazáson. A szavazócédulák azonban kétséget sem hagytak a kívánatos személyről: az Ázsiában, így Vietnámban is szerencsés színnek számító pirossal keretezett cédulában a mosolygós, modern ruhába öltözött, életvidám Ngő Pinh Diém nézett a választókra, hívei gyűrűjében, fölötte a szöveggel: „Lemondatom Bao Dai-t, és Ngő Dinh Diém-et ismerem el mint Vietnam Allam
