Page 134 [134]
5. kép. Báo Dai a Paris
Match 1953. szept. 5—12-i
címlapján (No. 233)
a szám valószínűen túlzó,
bizonyosan jól mutatja a
félelem mértékét, ami a
demokratikus folyamat
gátja volt." (Chapman 1 von)
2006: 36.) Ezt a megál- 6a. kép. Báo Dai felesége és legkedvesebb szeretői
lapítást támasztja ala a_ 6b. kép. Báo Dai néhány további szeretője
párizsi Le Monde és a
francia sajtó is, amelynek egybehangzó véleménye szerint a választáson a
szavazók 5090-a nem vett részt a megfélemlítés következtében (uo. 35).
A biztos győzelmet volt hivatva biztosítani a rendkívül közeli időpontra
kiírt szavazás is: kiírása (1955. október 6.) és lebonyolítása (1955. október 23.)
között alig több mint két hét (!) telt el, így aztán a riválisoknak, mindenekelőtt
a francia Riviérán lakó Báo Dai-nak, nem maradt ideje a választásokra való
felkészüléshez. Utolsó próbálkozásként Báo Dai október 13-án Cannes-ból
ugyan megvádolta Diémet, hogy a referendum által lehetetlenné teszi a két
országrész békés újraegyesítését (ami — mint tudjuk — a választások egyik
kifejezett célja volt), majd október 18-án visszavonta Diém miniszterel¬
nöki kinevezését —, de ezzel már nem tudta befolyásolni az eseményeket.
Ami a szavazás részleteit illeti (Chapman 2006; 2013: 146—172; Miller 2013:
140—142), az általános választójog alapján elvileg minden 18. életévét betöltött
és a népszámlálási íveken regisztrált választó (5 335 688 fő) részt vehetett a
szavazáson. A szavazócédulák azonban kétséget sem hagytak a kívánatos sze¬
mélyről: az Ázsiában, így Vietnámban is szerencsés színnek számító pirossal
keretezett cédulában a mosolygós, modern ruhába öltözött, életvidám Ngő
Pinh Diém nézett a választókra, hívei gyűrűjében, fölötte a szöveggel: „Le¬
mondatom Bao Dai-t, és Ngő Dinh Diém-et ismerem el mint Vietnam Allam