Seite 126 [126]
124 ® A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖME
volt bizony ilyen ember, még most is él, mi, brúk, magunk dobjuk fel (, mu¬
tatunk rá") a brúkat, bottal [gumibottal?] mutatott ránk. És akkor hazaenged¬
tek, hogy végiggondoljam a dolgokat. Hazaküldtek, hogy végiggondoljam.
, Menj haza, és gondold végig!" Hajaj, engem el fognak fogni! Hazaküld¬
tek, hogy végiggondoljam. Hát hazamentem, és vissza se mentem többé [V.
K.-ba]! Felmentem egyenest C.-be, ismét elmentem hozzájuk [az erdőbeli
kommunistákhoz, és így szóltam]: , El akarok menekülni innét, INgő Pinh]
Diém el akar fogni engem. Most hát a ti dolgotok, hogy az utat mutassá¬
tok nekem, nem maradok együtt a családommal, de engedjétek meg, hogy a
gyermekem és a feleségem meg az apám elmenekülhessenek. Én itt, ezen az
oldalon állok, semmi probléma, elviselem azt is, ha meghalok." Akkor még
nem ismertem a másik oldalt [az amerikaiakat], még sohasem láttam őket.
Hat igy volt, hidd el nekem. És akkor [azt mondták]: ,, Nem lehet!"
— Mit nem lehet?
— Nem lehet menni! Azt mondta, hogy ne menjek! Nem engedte! Nincs út,
azt mondta, egyrészt nincs út. Másrészt azt szeretné, hogy béke legyen ebben
az országban. Hogy könnyű legyen házat és irtásföldet készíteni. És ehhez
tudni kell tűrni mindent, bevonulni a börtönbe Khe Sanh-ba. Ezt mondta!
— Nem értem, boldogságról beszél, amikor az ember börtönbe kerül Khe
Sanh-ban?
— Ha tudsz tűrni, akkor lesz ebben az országban béke; [mi az, hogy] nem
akarod a börtönt, de a békét, azt akarod, milyen béke ez? Ilyeneket mondott
óng G.!
— Várj csak, ezt nem értem. Mondd el újra! [Itt a ngői, majd a nóig szó
értelmét kérdem.)
— Azt mondta, hogy ha elfognak, tűrni kell, ne meneküljünk el; ha meg¬
vernek, tűrni kell!
— De miért?
— [Mit tudom én!] Így beszélt(ek). Ő meg mpag D., H. faluból! Olyano¬
kat mondtak, hogy ,,ti, brúk, a forradalomnak dolgoztok, de egy kicsit sem
szeretitek, egyáltalán nem szeretitek a nehézségeket! Nem szeretitek, ha bör¬
tönbe kerültök!"
— De hát senki se szereti! Senki se akar börtönbe menni! Micsoda őrült ez
az ember!
— Hát ha egy kicsit sem szeretitek, akkor egyáltalán minek is csináljá¬
tok, mit csináltok egyáltalán! Így mondták. Akkor én azt válaszoltam: ,, Hát
akkor ennyi! Ha ti így beszéltek, akkor én nem csinálom tovább!" Reggel
hazamentem, kora reggel, és még ott, akkor jött is INgő Pinh] Diém, és meg/
el is fogtak azonnal.