— Igen.
— Nem, nem, mi nem értesítettük az amerikaiakat. Ezt a vietnámit nem
jelentettük fel, nem mondtuk meg, hogy Viet Kong lakik itt. Ha elfogtak,
csak minket fogtak el, ő megmarad. [Itt visszatérünk az eredeti történetre.]
Na, szóval, nem engedték, hogy elmenjek...
— Nem engedték, hogy elmegj [északra]?
— Nem.
— De miért mondtad azt, hogy becsaptak?
— Azért, mert először azt mondták, hogy engednek menni. Aztán amikor
tényleg el akartak fogni, már nem engedtek. Amikor a [Ngő Pinh] Diem [a
Dél-Vietnámi Köztársaság államelnöke, itt és a továbbiakban a dél-vietnámi
önkormänyzat/hatalom/katonasäg] e/ akart fogni.
— Honnan tudtad, hogy a [Ng6 Dinh] Diém el akar fogni?
— Onnét, hogy üsszehivtak benniinket tanacskozni. [Ng6 Dinh] Diém ösz¬
szehívott bennünket tanácskozni, és ott azt mondta, hogy akik a Viet Kong
számára dolgoznak — tudod, ő így hívta őket —, azok most vallják be, de
ha nem is vallják be, ő úgyis tudja már, hogy kik azok. Akkor már fogtak
el embereket. A T. falubelieket már mind megfogták. Most akkor menjünk
oda és tárgyaljuk végig a dolgokat egyszer s mindenkorra. Mi akkor a Pláng
torkolatánál laktunk, odamentünk [V. K.-ba, ahol a tanácskozás volt], hogy
megtanácskozzuk a dolgot, lementünk oda, a megboldogult achuaih V.-vel
együtt lementünk, hogy elmondjuk: , A kommunistáknak is dolgozunk, de
nekik [az amerikaiaknak] is." Ők [előzőleg] azt üzenték: , Ti, H-beliek, a C.
falubeli H. N. nemzetség tagjai, jöjjetek le ide, hogy véglegesen lerendezzük
a dolgokat." Aztán onnét este jöttünk haza.
— Hova mentetek , le"? V. K.-ba?
— Igen, oda mentünk le tanácskozóra. És amikor hazatértünk onnan, este
volt, úgy 7 óra körül, akkor értem haza, elmentem a barátaimhoz [a gerillák¬
hoz], hogy elmondjam nekik: , Most az a helyzet, hogy baj van, [Ng6 Dinh]
Diém el akarja fogni ezeket az embereket [akik kommunisták], nem tudni,
hogy kit akarnak elfogni, de [akit akarnak, azt] el fogják fogni. El akarják
fogni őket, meg akarják verni, meg akarják ölni őket, nem tudni, hogy meg
fogunk-e halni" — így beszéltem. , Hogy meg fognak verni, az biztos, aztán
még az is lehet, hogy meg is halunk. Úgyhogy most már nem bírom tovább,
nem bírom. El akarok menekülni innét." , Jó, akkor elmész" — így ők. Érted?
, Mész!" , Rendben, ha önök azt mondják, hogy megyek/mehetek, akkor én
tényleg elmegyek." , Igen, menj!" , Megyek! Rendben!" , Rendben!" Akkor
azonnal hazamentem. Kora reggel lementem V. K.-ba a tanácskozásra. A ta¬
nácskozás alatt viszont, még ott, azonnal, elfogták az embereket, érted?
— Ott? Azonnal?
— Igen, azonnal, a kezdet kezdetén. Rengeteg embert! Tizenöt főt, azonnal!
És láttam, ahogy elfogták az embereket, és ott beszélni kellett, és volt egyből
olyan ember, aki ránk mutatott [lés elmondta, hogy kommunisták vagyunk],