Seite 120 [120]
118 + A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖME
— Igen, mert azt mondták, hogy ,, valakinek mennie kell" vagy ,, nektek
mennetek kell", és senki sem mondhatta azt, hogy nem megy. Hát elmentünk.
De ha valaki azt mondta volna, hogy aki szeretne menni, az menjen, aki nem
szeretne, az ne menjen.
— ...akkor senki se ment volna?
— Senki se. De ha [azt mondták/, hogy aki szeretne menni, az menjen, aki
nem szeretne, az ne menjen, de aki elmegy, az nem fog szűkölködni, akkor
mindenki el akart menni! Megvolt mindene, étel és ruha [amit csak megki¬
vant]. Ez a szép élet! Mi, bruk, mar csak ilyenek vagyunk!
— Jó, de ez mindkét oldalra érvényes!
— Hogyhogy?
— Hát ha az ételt és a ruhát megkaptátok az egyik oldalon, és ugyanúgy meg¬
kaptátok a másik oldalon is, akkor mindegy volt, hogy melyik oldalra álltok?
— Igen, teljesen mindegy, bármelyikre! Minket csak az étel és a ruha ér¬
dekel, akár hívnak, akár nem hívnak, ha jól élünk, fiatalok és felnőttek egy¬
aránt, mindenki elmegy!
— Akkor nem azért mentetek, mert testestül-lelkestül (,,az epétekben")
kommunisták vagy Amerika-barátok voltatok?
— Nem, mi mindannyian ,, testestül-lelkestül" jól akarunk lakni és (szé¬
pen?) ruhazkodni, mi, brük, ilyenek vagyunk! Jóllakni és ruhazkodni szeret¬
nénk, ahol biztosítják nekünk a jólétet, oda megyünk azonnal!
— Tényleg?
— [Valójában a katonaélet] nem valami gyönyör! A repülőgépek, a katonai
járművek [nem fejezi be: mind ránk támadnak]. De mindig nadrágban és
ingben jársz, van ruha, van étel, ahogy a barátok, úgy te is! Amikor amerikai
katona voltam, mondom neked, az ember elment, meghalt, volt úgy, hogy
egy nap kettőt is hazahoztak. [És mégis:] az emberek továbbra is felszálltak
a katonai járművekre, a repülőgépre: , én is megyek, én is megyek, én is", és
újból és újból megyek! Látom, hogy hazahozzák a barátomat holtan, vérbe
fagyva, de akkor is megyek. De amikor a barátok megjönnek onnét, és mind¬
nek rádiója van, piros sapkája, magas szárú cipője/csizmája, és mindannyian
ilyenekben járnak, akkor mindenki, fiatalok és öregek egyaránt, el akarnak
menni. A mi falunk [gyakorlatilag kiürülne], senki se maradna egyáltalán,
egyetlen lélek sem, legfeljebb egyedül mpag Ű!
— Egyedül mpag Ű maradna. ..?
— Egyedül mpag Ű maradna itthon. Ha el lehet menni katonának, és meg¬
van a pénz és minden, akkor mindenki elmegy azonnal.
— És miért maradna ÜŰ egymaga itthon?
— Mert ő már öreg. A gyermekek, az akkorák, mint Un, Phun, Phen, Nhuai
vagy Bunchu, mindannyian [elmennek], ha megkapják a ruhát és az enniva¬
lót, hidd el nekem!
— Mit jelent az a szó, hogy rasék?
— Azt, hogy mindannyian elmennének.