ha egyet is elpusztitanak közülünk! , Látjátok, kinyírtak egyet, vigyázzatok,
ezek nem tréfálnak!"
— Szerencsétlen sors adatott nektek!
— Igen, nagyon szerencsétlenek vagyunk. De ha saját főnökünk/vezérünk
[pual lenne, valaki közülünk, akkor nem tűrnénk már, az is lehet, hogy ma¬
gunktól harcolnánk, kevesen vagyunk mi, brúk, de mi is tudunk harcolni,
hidd el nekem!
5) Ezeket a , szerencsétlen" brúkat hidegen hagyja bármiféle ideológia
— jobban mondva az ő ideológiájuk földhöz ragadtan evilági. Az élelem és a
ruha a legfontosabb értékek. Khői Saráng újra meg újra kijelenti, hogy e kettő
megszerzése életük legfőbb célja, cselekedeteik fő mozgatórugója.
A 2. számú szöveg számos ékesszóló példával szolgál ennek az állításnak
az alátámasztására:
A) — Azért csináltátok mindig, mert megparancsolták?
— Igen, mert azt mondták, hogy , valakinek mennie kell" vagy , nektek
mennetek kell", és senki sem mondhatta azt, hogy nem megy. Hát elmentünk.
De ha valaki azt mondta volna, hogy aki szeretne menni, az menjen, aki nem
szeretne, az ne menjen. . .
— . . .akkor senki se ment volna?
— Senki se. De ha [azt mondták], hogy aki szeretne menni, az menjen, aki
nem szeretne, az ne menjen, de aki elmegy, az nem fog szűkölködni, akkor
mindenki el akart menni! Megvolt mindene, étel és ruha [amit csak megkí¬
vánt]. Ez a szép élet! Mi, brúk, már csak ilyenek vagyunk!
B) — Ha az ételt és a ruhát megkaptátok az egyik oldalon, és ugyanúgy meg¬
kaptátok a másik oldalon is, akkor mindegy volt, hogy melyik oldalra álltok?
— Igen, teljesen mindegy, bármelyikre! Minket csak az étel és a ruha ér¬
dekel, akár hívnak [értsd: verbuválnak], akár nem; ha jól élünk, fiatalok és
felnőttek egyaránt, mindenki elmegy!
— Akkor nem azért mentetek, mert testestül-lelkestül (, az epétekben")
kommunisták vagy Amerika-barátok voltatok?
— Nem, mi mindannyian , testestül-lelkestül" jóllakni és ruházkodni aka¬
runk, mi, brúk, ilyenek vagyunk! Jóllakni és ruházkodni szeretnénk; ahol
biztosítják számunkra a jólétet, oda megyünk azonnal!