Page 111 [111]
RÉGI-ÚJ IDEOLÓGIÁK, ÚJ KONTEXTUSOK " 109
ők , szeretik a háborút és a hadviselést". Országot akartak maguknak, és
megharcoltak érte. Bármiféle nehézséget, börtönt vagy akár halált is hajlan¬
dók kiállni érte.
1. szöveg:
A) — Ezek a vietnámiak, ha valaki bejött az országukba, és harcolni kezdett
velük, ők azonnal felvették a harcot ellenük. Mi viszont, ha valaki gyilkolni
kezd bennünket, eltűrjük, mi, brúk, azonnal elmenekülünk!
2. szöveg:
A) — Ott nagyon sok vietnámi halt meg, a franciák harcoltak, a brúk meg
elfutottak.
— Elfutottak?
— El bizony. Tudod, a vietnámiak lelkivilága (, az epéje") meglehetősen
furcsa!
— Hogyhogy furcsa?
— Ők nagyon szeretnek harcolni. Akármilyen nehéz legyen is, szeretnek
harcolni. Ledobják azt a bombát, legurítják a hegyről, hogy az útra essen,
legurítják. A vietnámiak nagyon hozzá vannak szokva / el bírják viselni,
hogy meghaljanak. Igaz, nekik lett is országuk, nekünk meg, brúknak,
nem lett!
A brú és a vietnámi értékrendszer közötti különbséget kitűnően mutatja a
3. szöveg, Khoi Saráng története arról, hogy miért és hogyan fordított hátat
a kommunista gerillaknak és ment at az amerikaiak oldalára. Tudván, hogy a
dél-vietnámi rendőrség már körözi, kommunista elöljáróját arra kérte, engedé¬
lyezze számára, hogy a családjával együtt elmenekülhessen Északra. Jóllehet
az engedélyt először megkapta, később mégis visszavonták — valószínűleg
stratégiai megfontolások miatt. A földalatti forradalmi erők számára egy
helyi férfi, aki az erdőt és a benne vezető ösvényeket mint a tenyerét ismeri,
sokkal értékesebb, mint egy indoktrinált kommunista brú valahol az északi
hátországban. Csakhogy az az — ideológiailag terhelt — frazeológia, amivel
megpróbálták döntésük valódi okát elfedni, szöges ellentétben állt mindazzal,
amit egy brú valaha is hajlandó lett volna (vagy lenne akár ma is) elfogadni:
megparancsolták a számára, hogy tartson ki, és viselje el a szenvedéseket
egy jobb jövő érdekében! , Becsapva és elárulva", Khői Saráng egyszer s
mindenkorra megszakította a velük való kapcsolatait, és hagyta, hogy letar¬
tóztassák. Idézem:
3. szöveg:
A) — Azt mondta [a vietnámi kommunista elöljáró], hogy ne menjek! Nem
engedte! Nincs út, azt mondta, egyrészt nincs út. Másrészt azt szeretné, hogy
béke legyen ebben az országban. Hogy könnyű legyen házat és irtásföldet
készíteni. És ehhez tudni kell tűrni mindent, bevonulni a börtönbe Khe
Sanh-ba. Ezt mondta!
— Nem értem, boldogságról beszél, amikor az ember börtönbe kerül Khe
Sanh-ban?