Seite 85 [85]
„FENT” ES „LENT”: A BRUK ES ,,ZOMIA”: II. rész + 83
A 4. szöveg megható bepillantást ad a brúk mentalitásába:
— ...ha elfogadtuk a [franciak] uralmát, azért tettük, mert szépen beszél¬
tek/bántak velünk, s mert amikor összehozott a sors velük [,, találkoztunk
velük "], nem bántottak benntnket. Mindössze ezért! Ha azt mondták,
hogy tegye ki-ki a maga dolgát külön-külön [,,menjiink, és jarjunk kti¬
lön”], senki ne bántsa a másikat, senki ne mondjon rosszat a másikra;
ki mit szeretne, tegye; ki-ki menjen oda, ahova neki tetszik; a szükséges
dolgokat mindenki szerezze be magának; senki ne szólja meg a másikat,
akkor azonnal rendben is volt közöttünk minden! És ha most a vietnámiak
nem tartanának mindig eligazítást, ha mindenki ott irthatná az erdőt, ahol
akarja, ha oda mehetnénk, ahova akarunk, nem kellene mindenhez papír
— azonnal rendben is lennének a dolgok! De hát mindig az a papír! Menni
csak akkor lehet, ha van papír, azt papolják egyre, hogy az erdőt ne irtsuk,
„netedd!”, es mi engedelmeskedünk nekik. Ha nem így tennénk, börtönbe
kerülnénk. [...] Szóval, mi, brúk, ilyenek vagyunk! És ha csak egy embert
is megölnek közülünk, százak reszketnek utána; mindannyian félünk, ha
egyet is elpusztítanak közülünk! ,, Látjátok, kinyírtak egyet, vigyázzatok,
ezek nem tréfálnak!"
— Nehéz sors adatott nektek!
— Igen, nagyon szerencsétlenek vagyunk. De ha saját fönökünk/vezerünk
[pud] lenne, valaki közülünk, akkor nem tűrnénk már, az is lehet, hogy
magunktól harcolnánk. Kevesen vagyunk mi, bruk, de mi is tudunk har¬
colni, hidd el nekem!
Ugyanezt a véleményt visszhangozza az 5. szöveg is:
— Ha jöttek a vietnámiak, és azt mondták, harcoljunk velük [az ő oldalukonj,
harcoltunk! Ha jöttek az amerikaiak, és azt mondták, hogy harcoljunk velük
[az 6 oldalukon], harcoltunk! [...] Ha ők [a vietnámiak/ háborúba visznek
bennünket, akkor harcolunk is az ő oldalukon, , fiatalabb testvér—idősebb
testvér" viszony van köztünk. De ha bármilyen más ország [nuócl] idejön,
majd az is háborúba visz benntnket, ám ugyanakkor szépen is viselkedik
velünk, akkor azzal is , fiatalabb testvér—idősebb testvér" viszonyban
leszünk!
Végezetül, az életút-interjú visszatérő motívuma a túlélés és a jólét: az élelem
és a ruha a legfontosabb értékek a brúk számára. Khői Saráng újra meg újra
megismétli, hogy e kettő megszerzése életük legfőbb célja, cselekedeteik fő
mozgatórugója.
A 6. szöveg kétségbevonhatatlan bizonyíték erre.
— Azért csináltátok mindig, mert megparancsolták?
— Igen, mert azt mondták, hogy ,, valakinek mennie kell" vagy ,, nektek men¬
netek kell", és senki sem mondhatta azt, hogy nem megy. Hát elmentünk.