Oldal 85 [85]
OCR
„FENT” ES „LENT”: A BRUK ES ,,ZOMIA”: II. rész + 83 A 4. szöveg megható bepillantást ad a brúk mentalitásába: — ...ha elfogadtuk a [franciak] uralmát, azért tettük, mert szépen beszéltek/bántak velünk, s mert amikor összehozott a sors velük [,, találkoztunk velük "], nem bántottak benntnket. Mindössze ezért! Ha azt mondták, hogy tegye ki-ki a maga dolgát külön-külön [,,menjiink, és jarjunk ktilön”], senki ne bántsa a másikat, senki ne mondjon rosszat a másikra; ki mit szeretne, tegye; ki-ki menjen oda, ahova neki tetszik; a szükséges dolgokat mindenki szerezze be magának; senki ne szólja meg a másikat, akkor azonnal rendben is volt közöttünk minden! És ha most a vietnámiak nem tartanának mindig eligazítást, ha mindenki ott irthatná az erdőt, ahol akarja, ha oda mehetnénk, ahova akarunk, nem kellene mindenhez papír — azonnal rendben is lennének a dolgok! De hát mindig az a papír! Menni csak akkor lehet, ha van papír, azt papolják egyre, hogy az erdőt ne irtsuk, „netedd!”, es mi engedelmeskedünk nekik. Ha nem így tennénk, börtönbe kerülnénk. [...] Szóval, mi, brúk, ilyenek vagyunk! És ha csak egy embert is megölnek közülünk, százak reszketnek utána; mindannyian félünk, ha egyet is elpusztítanak közülünk! ,, Látjátok, kinyírtak egyet, vigyázzatok, ezek nem tréfálnak!" — Nehéz sors adatott nektek! — Igen, nagyon szerencsétlenek vagyunk. De ha saját fönökünk/vezerünk [pud] lenne, valaki közülünk, akkor nem tűrnénk már, az is lehet, hogy magunktól harcolnánk. Kevesen vagyunk mi, bruk, de mi is tudunk harcolni, hidd el nekem! Ugyanezt a véleményt visszhangozza az 5. szöveg is: — Ha jöttek a vietnámiak, és azt mondták, harcoljunk velük [az ő oldalukonj, harcoltunk! Ha jöttek az amerikaiak, és azt mondták, hogy harcoljunk velük [az 6 oldalukon], harcoltunk! [...] Ha ők [a vietnámiak/ háborúba visznek bennünket, akkor harcolunk is az ő oldalukon, , fiatalabb testvér—idősebb testvér" viszony van köztünk. De ha bármilyen más ország [nuócl] idejön, majd az is háborúba visz benntnket, ám ugyanakkor szépen is viselkedik velünk, akkor azzal is , fiatalabb testvér—idősebb testvér" viszonyban leszünk! Végezetül, az életút-interjú visszatérő motívuma a túlélés és a jólét: az élelem és a ruha a legfontosabb értékek a brúk számára. Khői Saráng újra meg újra megismétli, hogy e kettő megszerzése életük legfőbb célja, cselekedeteik fő mozgatórugója. A 6. szöveg kétségbevonhatatlan bizonyíték erre. — Azért csináltátok mindig, mert megparancsolták? — Igen, mert azt mondták, hogy ,, valakinek mennie kell" vagy ,, nektek mennetek kell", és senki sem mondhatta azt, hogy nem megy. Hát elmentünk.
