Oldal 83 [83]
„FENT” ES „LENT”: A BRÜK ES „ZOMIA”: II. rész " 81
háború francia periódusában (1946—1954) még túl fiatal volt ahhoz, hogy a
harcokban részt vegyen. 1957-ben kapcsolódott be a , földalatti" munkába.
1959-ben Ouáng Tr1-ben két évre a dél-vietnámi kormányzat börtönébe került
, kommunista aknamunka" vádjával. Kiszabadulása után, 1961—1965 között
szülőfaluja falufőnöke volt, miközben ismét a , forradalmi" csapatoknak
, dolgozott". 1965-ben — súlyos személyes krízis után — átállt az amerikaiak¬
hoz, majd az akkor már katonailag megerősített Khe Sanh-ba költözött egész
falujával együtt. 1965 és 1968 között szerződéses katonaként az amerikai
csapatok szolgálatában harcolt. 1965-ben, majd 1967-ben speciális katonai
kiképzést kapott Pleiku-ban. 1968-ban, Khe Sanh ostroma, a dél-vietnámi
hadsereg katasztrofális összeomlása utan Cam Lö-ba menekült, ahol a Küa
falu mellett felállított menekülttáborban várta ki a hadműveletek végét.
A táborban teljes családját (első feleségét és két gyermekét) elvesztette; ké¬
sőbb újra nősült. 1972 táján visszatért szülőföldjére, és ott élt — valószínűleg
1992-ben bekövetkezett — haláláig.
Az első három szöveg visszatérő gondolata az az idea, hogy a brúk bár¬
miféle idegen hatalmat eltűrtek maguk fölött (, bárki is jött ide uralkodni
rajtunk, elfogadtuk a hatalmát", szabad fordításban: , bárki is volt, aki leigá¬
zott bennünket, el [kellett] tűrnünk az uralmát"). Khői Saráng újra meg újra
megerősíti, hogy — mint láttuk — a múltban a brúk viselkedésének vezérmo¬
tívuma az erősebbek (legyenek azok vietnámiak, franciák vagy amerikaiak)
tiszteletben tartása volt, akiknek önként alávetették magukat, tudatosan és
nyíltan vállalva a félénkséget, óvatosságot. Ez a viselkedés nyilvánvalóan a
gyengék stratégiája, akik gyakorlatból tudják, hogy az ellenállás reménytelen.
Az idézetek azt a kérdést járják körbe, hogy a brúk a vietnámi polgárhábo¬
rúban kinek az oldalán harcoltak, és miért.
1. szöveg:
— Ez pedig igaz, így van, akármilyen ország jött ide uralkodni felettünk,
elfogadtuk a hatalmát. [...] Félünk!
— Mitől?
— Attól, hogy elpusztítanak benniünket! Ha azt mondják, hogy lelőnek ben¬
nünket, el kell türnünk, hogy lelőnek bennünket. Mi, brúk, nem vagyunk
valami harcias természet, nem bántjuk egymást. Aztán ha azt mondják,
hogy ,,ti, bruk, el kell mennetek katonának", elmegyünk.
2. szöveg:
— Mi, brúk, mindannyian ilyenek vagyunk! Mikor milyen csapatok (ling —
vietnámi: "katonák ) jöttek ide, mindig azokkal harcoltunk együtt!
— Mikor melyik fél katonái jöttek ide, mindig azoknak az oldalán harcol¬
tatok?
— Mikor melyik ország/hatalom (nuóc — vietnámi: "ország ) jött ide és volt
szüksége katonákra, mindig oda mentünk el. Bármilyen ország is legyen