Seite 78 [78]
76 " A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖME
hangulatot eredményezett azok körében, akik tudtak róla. , Mihez fogtok
kezdeni, ha ez bekövetkezik?", kérdeztem tőlük. Jellemző módon az egyik
legelső reakció erre az volt, hogy: , Akkor elmegyünk/eltávozunk? innen.
Nem akarunk velük együtt élni."
Ezt az elkerülő-kitérő magatartást bizonyítja egyébként a brúk — tanul¬
mányom első részében (Vargyas 2016) vázlatosan bemutatott — három-négy
évszázados történelme is, amelyből egyetlen fegyveres összeütközést-ellenál¬
lást-lázadást vagy háborút sem ismerünk, sem az egyes brú csoportok között,
sem idegen hódítókkal szemben, noha azt például tudjuk, hogy a sziámiak
XVIII-XIX. századi rabló hadjáratainak szenvedő alanyai voltak, s hogy nagy
számban telepítették őket át a Mekong jobb partjára. Ugyanígy, a vietnámi
krónikák sem tesznek említést a brúk esetleges ellenállásáról, ami arra látszik
utalni, hogy a vieteknek a hegyvidékre való behatolása különösebb ellenállás
nélkül ment végbe.? Végezetül a brúk fegyverei közül — szomszédaikkal, a
katukkal és a tau-oi-okkal szemben -— jellemző módon hiányzik a pajzs és a
kard, az ember-ember elleni harc par excellence eszközei; csak a vadászatra
(is) használt fegyverek, a dárda és a számszeríj ismertek." E miatt a békés,
más források szerint , barátságos" magatartás miatt — ami szöges ellentétben áll
8 A brú szó erre dég — "eltávozni, elhagyni, elmenni.
" Ez így is volt. Li Tana (1992: 129—147) hosszan fejtegeti azt a tényt, hogy az északról a
Trinhek által fenyegetett, dél felé terjeszkedő, XVII-XVIII. századi Nguyőn-uralkodók,
nem engedhetvén meg maguknak azt, hogy oldalba vagy hátba támadja őket valaki
nyugat, azaz a hegyvidék felől, a hegyi népekkel szemben kifejezetten békés politikát
folytattak. Míg dél felé inkább — a legyőzött népek pacifikálásával együtt járó — erő¬
politikát, addig nyugat felé , inkább a megbékélés, mintsem az ellenőrzés alatt tartás"
politikáját folytatták (1992: 131). Ennek köszönhetően a szóban forgó két évszázad
alatt a hegyvidéki népek (de nem a brúk) mindössze öt Nguyén-ellenes felkelésben
vettek részt! A megbékélési politikának az is része volt, hogy míg a hagyományos
vietnámi hegyi nép viszonylatban az adófizetés volt szinte az egyedüli érintkezési
forma, addig Közép-Vietnámban e kapcsolat fokozottan gazdasági jellegű volt — azaz
a cserekereskedelemnek, amiben a brúk tevékeny szerepet játszottak (Id. később), igen
fontos szerepe volt; a Nguyőnek gazdaságpolitikája egyébként is a tengeri és száraz¬
földi kereskedelmen alapult, szemben a hagyományos vietnámi földművelés-modellel.
A hegyvidékkel és lakóival fenntartott jó viszony a Nguyőnek számára annyira fontos
volt, hogy a rituális-vallási mezőben néhány egyedülálló rítus révén külön hangsúlyt is
kapott. Ilyen rítusok voltak például a mó núi — "a hegyvidék megnyitása", szemben az
észak-vietnami son phong = ‘védévonal a heggyel szemben’ ritussal; vagy a di nguon
- "a forráshoz menni, értsd: "a hegyekbe menni és értékes dolgokat gyűjtenv; vagy a lő
cúng chú dát cű — "áldozatot bemutatni a vidék előző (és szellemként felfogott) urának".
Li Tana szerint Dang Trong-nak (azaz a Nguyének birodalmának) Észak-Vietnámmal
szemben az egyik megkülönböztető jegye az volt, hogy a vietek a hegylakókkal rész¬
ben elkeveredve, illetve inkább egymás közvetlen közelében éltek. Mindezek ellenére
is a vietnámiak és a hegylakók érintkezésének szentelt fejezetet azzal zárja, hogy
a két népesség között összeházasodás nem volt, s a vietek hagyományosan tartottak a
hegyvidéktől és annak lakóitól.
19 Itt most figyelmen kívül hagyom azt a tényt, hogy a brú sámánok egyik par excellence
felszerelési tárgya a (jóslásra használt) kard.